Goldzieher Vilmos
Goldzieher Vilmos (Köpcsény, 1849. január 2.[1] – Budapest, Terézváros, 1916. június 15.)[2][3][4] szemészorvos, egyetemi tanár, magyar királyi udvari tanácsos, Románné Goldzieher Klára apja, Goldziher Ignác unokatestvére. Sógorai Bacher Vilmos orientalista, rabbi és Herzog Ödön államvasúti főfelügyelő. ÉleteGoldzieher Izsák (1821–1892) kereskedő és Strasser Júlia (1826–1917) gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban, Pesten és Bécsben végezte, majd Bécs és Heidelberg egyetemeinek hallgatója lett. 1871 februárjában a Bécsi Egyetemen szerzett orvosi oklevelet. Ezután visszatért Heidelbergbe, ahol két évet töltött Otto Becker klinikáján tanársegédként. 1874-ben Budapesten telepedett le. Itthon tehetségére felfigyelt Hirschler Ignác, akinek közbenjárására egy esztendeig tartó tanulmányi ösztöndíjat kapott, amit Berlinben, Prágában és Lipcsében töltött. Hazatérése után gyakorló orvosként működött a fővárosban. 1874-ben tagja lett a Budapesti Orvosegyesületnek. 1877-ben a Budapesti Tudományegyetemen a látószerv kórbonctana tárgyköréből egyetemi magántanári képesítést szerzett, majd 1895-ben rendkívüli tanárnak nevezték ki. 1883-ban kinevezték az akkor alapított Vöröskereszt Erzsébet királyné Kórházának szemészfőorvosá, illetve párhuzamosan az Általános Poliklinika szemészeti osztályát is vezette. 1895 és 1901 között a Szent János Kórház szemészeti osztályának és rendelőintézetének élén állt. 1902-től – Siklóssy Gyula nyugalomba vonulása után – a Szent Rókus Kórház szemészfőorvosa lett, amelyet haláláig vezetett.[5] Az 1895-ban megalakult Vakokat Gyámolító Országos Egyesület megalapításának egyik kezdeményezője volt, ahogy később is a vakokat támogató társadalmi összefogás és az egyesület munkájának legfőbb ösztönzője és irányítójaként tevékenykedett. Egyik alapítója volt a Vakok Intézetének, 1898-ban a csökkent látásúaknak intézetet és iskolát alapított. Alapítótagja volt 1888-ban a Közkórházi Orvostársaságnak, amelynek első alelnökének (1888–1892), majd 1892-től főtitkárának is megválasztották. 1903-ban megkapta a Ferenc József-rend tiszti keresztjét az orvosképzés és a szakirodalom terén végzett munkájáért, majd 1911-ben udvari tanácsosi méltósággal is kitüntették a Vöröskereszt körül szerzett érdemei elismeréséül.[6][7] A Budapesti Orvosi Ujság mellékleteként megjelenő Szemészeti Lapok szerkesztőjeként is dolgozott. Az első világháború kitörése után egyik kezdeményezője volt a háborús cselekmények során látásukat vesztett katonák gondozásának és támogatásának. Több külföldi szemorvosi társaságnak (bécsi, berlini, prágai, párizsi, lembergi és krakkói) volt levelező és tiszteletbeli tagja. A zsidó felekezeti életben is részt vett: tagja volt az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak és titkára a Pesti Izraelita Hitközségnek.[8] A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik (B-57-11). CsaládjaFelesége tószegi Freund Berta (1848–1924)[9] volt, Freund Henrik és Herz Zsófia lánya. Gyermekei:
Főbb művei
Emlékezete2010. november 22–én dr. Méhes József orvos-gyógypedagógus 90. születésnapja alkalmából rendezett tudományos emléknapon avatták fel emléktábláját a Vakok Intézetében. Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia