|
Franciaország földrajza
Franciaország Európa harmadik legnagyobb területű országa, területe 543 965 km².[1] Lakóinak száma (2010-ben 64,7[1] millió fő) alapján a második legnagyobb Németország mögött. Az országot alakja után a lakói hatszögnek is becézik (l'Hexagone), nevét Île-de-France tartományról kapta, fővárosa Párizs. Földrajzi határai nagyrészt természetesek, amik igen nagy védettséget jelentettek a számára. A vizek közül nyugaton az Atlanti-óceán, délen a Földközi-tenger határolja. Szomszédos országai délen Spanyolország és Andorra, keleten Olaszország, Svájc és Németország, északon Luxemburg és Belgium, a nyugatra fekvő Nagy-Britanniától a La Manche csatorna választja el. Domborzat  Franciaország domborzata igen változatos. Az északi és nyugati részeket síkságok, a déli és keleti felét inkább dombságok és hegyvidékek foglalják el. Északnyugaton a földtörténeti óidőben keletkezett kristályos és átmeneti kőzetek lepusztultak, így hozták létre évmilliók alatt a hullámos tönkfelszínt, ami ma Normandiát és Bretagne-t jellemzi. Az ország nyugati részén találhatóak a tenger felé nyitott medencék. Ezek közül északon a Szajnát körülvevő Párizsi-medence, délebbre a Garonne és a Loire medencéje (Aquitaniai-medence), ezek mind jó feltételeket kínálnak a mezőgazdaság számára. Franciaország középső részét foglalja el a Francia-középhegység, ami a Variszkuszi-hegységrendszer tagja. A hegység átlagmagassága 800-1000 méter, legmagasabb csúcsai 1500-1800 méter fölé magasodnak. Legváltozatosabb, legszebb része az Auvergne vulkáni vidéke, melyet harmad- és negyedidőszaki vulkanizmus alakított ki. Az ország északi részét a szintén óidei Ardennek szegélyezi, északkeletről a Vogézek óidei vonulatai húzódnak. Keleten a Jura-hegység, délkeleten és délen az Alpok, illetve a Pireneusok magasodnak. Az ország határán emelkedik a Mont Blanc, Európa legmagasabb hegycsúcsa a maga 4807 méterével. A Francia-középhegység és az Alpok között terül el a Rhône völgye, egy kellemes éghajlatú dombság. Vízrajz  A Vogézek déli részétől déli irányban, a Francia-középhegység keleti részén a Cévennekig húzódó vízválasztó vágja ketté az országot. A vízválasztótól keletre a Rhône és a Saône gyűjti össze az Alpok és a keleti országrész vizeit és szállítja a Földközi-tengerbe. Franciaország többi nagy folyója már az Atlanti-óceán vízgyűjtő területéhez tartozik. Az északi terület legjelentősebb folyója a Szajna. Az Oise, az Aisne, a Marne és a Yonne vizeit összegyűjtve a Párizsi-medencén átfolyva a La Manche-ba torkollik. A Francia-középhegységben eredő Loire a Bretagne-tönk déli peremét átszelve éri el az óceánt. Az Aquitániai-medence fő folyója, a Garonne a Pireneusokból és a Francia-középhegység nyugati oldalairól lefutó vizeket gyűjti össze. A Francia-középhegységből lefutó másik jelentős folyóval, a Dordogne-nyal közös tölcsértorkolatuk a Gironde. A Lorraine-i fennsíkon és az Ardennekben eredő folyók az Északi-tengerbe szállítják vizüket. A Maas, a Moselle és az Ill a Rajna mellékfolyói. Az éghajlatnak megfelelően az ország folyóit egyenletes vízjárás és bő utánpótlás jellemzi. Az egyes vízrendszereket fejlett csatornahálózat köti össze. Éghajlat Franciaország éghajlatát az óceáni és mediterrán hatások befolyásolják legerősebben. Az ország túlnyomó részének éghajlata enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban a kontinentális éghajlat sajátosságai is megjelennek. A földközi-tengeri partvidék éghajlata jellemzően mediterrán, ugyanakkor a magasabb hegyvidékeken, így elsősorban az alpi területeken változatos magashegységi éghajlat alakult ki. Az ide látogatók tehát egész évben igen eltérő időjárással találkozhatnak az ország különböző részein. A mediterrán térség éghajlata jelentősen különbözik a többi régióétól. Itt a legenyhébb a tél (a leghidegebb hónap középhőmérséklete 6-8 °C), míg a mérsékleten meleg nyári hónapokra 22-24 °C-os középhőmérsékletek jellemzők. Júliusban és augusztusban gyakori itt a nyári szárazság, amikor egy-egy hónap során csupán 10–30 mm csapadék hullik. Franciaország déli vidékein a nyári hónapokban jóval többet süt a nap, általában 11-12 órát - míg északon egy nyári napon 7-9 órás napsütésre lehet számítani. A tenger vize a földközi-tengeri partokon augusztusban a legmelegebb, 23-25 °C-os, de júniusban és júliusban is felmelegedhet 21-23 °C-ig. A Franciaország déli részén található Provence tartomány egyik jellegzetes időjárási sajátossága a sokszor napokon át fújó, kellemetlenül erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori. (Öltözködés: A Földközi-tenger partvidékén nyári délutánokon gyakorta 29-32 °C-ig emelkedik a hőmérséklet, így a pamut és a kimondottan nyárias öltözködés a megfelelő. Természetes, hogy - elsősorban a tengerparti strandokon - sapka, kalap viselése szükséges lehet.)
Népesség és települések RégiókKapcsolódó szócikkekFranciaország tengerentúli területeinek és megyéinek földrajza:
JegyzetekForrások
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
