François de Tournemine de la Guerche

François de Tournemine de la Guerche
Pierre Choque a beszámolójában képeket is készített Candale-i Annáról, melyek közül egy miniatúra őt ábrázolja kíséretével útban Magyarország felé, így a kép hiteles és egykorú ábrázolásnak tekinthető a királynéról, hogy hogyan is nézhetett ki valójában. A királyné a kép középpontjában foglal helyet. A francia követ is a királyné kíséretében volt, így a kép őt is ábrázolhatja.
A Francia Királyság magyarországi követe
Hivatali idő 1502 – 1502
Előd	Valérien de Saints Macé Toustain
Utód	Louis Hélie
Született	1457
Elhunyt	1529. október 29. (71-72 évesen)
Sírhely	Nantes
Szülei	Jean III de Tournemine de la Guerche, Bretagne fővadászmestere (–1477) Mathurine du Perrier
Foglalkozás	politikus nagykövet
Vallás	katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz François de Tournemine de la Guerche témájú médiaállományokat.

François de Tournemine (1457 – 1529. október 29.), la Guerche ura. XII. Lajos francia királynak a magyar királyhoz, II. Ulászlóhoz akkreditált követe, Candale-i Annával kötött házasságkötése alkalmából.

Élete

Hunaudaye/Koad Lanveur vára Plédéliacban

A francia udvarban számos breton tevékenykedett I. Anna, Bretagne uralkodó hercegnője és francia királyné körül, akiket Bretagne-ból hozott magával az uralkodónő, és akik jelen voltak a francia politika, kultúra és közélet számos területein. Magyarországra is jutottak el bretonok a királyné környezetéből, akik Candale-i Annával jönnek a magyar udvarba 1502-ben. Közülük került ki többek között a magyar királyhoz akkreditált francia követ, a II. Ulászlónál egy évvel fiatalabb François de Tournemine, la Guerche ura, valamint Pierre Choque, aki megörökítette a követ nevét is. La Guerche bretonul Gwerc'h,[1] teljesebb alakban: La Guerche-de-Bretagne/Gwerc'h-Breizh. Marczali (1877) közlésében az eredeti francia forrásban, a Pierre Choque készítette beszámolóban még le seigneur de la Guerche alakban szerepel konkrét név megjelölése nélkül. Wenzel (1877) már helytelenül Guerchei hercegnek nevezi. Ezt veszi át Fógel (1913) is. Kropf (1895) Jean de la Guierche-ként utal rá rangjelölés nélkül, ráadásul a nevet is módosult alakban közli. A családja volt az egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb család Bretagne-ban ebben az időben. Unokatestvére az azonos nevű François de Tournemine (–1500), Hunaudaye (bretonul: Koad Lanveur) ura, akit Bretagne-i Anna apja, II. Ferenc, Bretagne hercege 1487-ben Bretagne főkormányzójává nevezett ki. A magyarországi követ François de Tournemine nőtlenül halt meg 1529-ben, és Nantes-ban van eltemetve.

Jegyzetek

1. Ejtsd gver(c)h.

Források

• Fógel József: II. Ulászló udvartartása (1490–1516), MTA, Budapest, 1913.
• Györkös Attila: II. Ulászló házassága és a francia diplomácia, In: Makai János (szerk.): Acta Academiae Agriensis Nova Series. Sectio Historiae 39, Eszterházy Károly Főiskola, Eger, 89–102, 2012. URL: Lásd Külső hivatkozások
• Kropf Lajos: Anna királyné, II. Ulászló neje, Századok 29, 689–709, 1895.
• Magony Imre: Társa az országnak. Királynék koronázása Székesfehérváron, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Székesfehérvár, 2007.
• Marczali Henrik: Candalei Anna II. Ulászló neje, magyarországi útjának és a menyegzői ünnepélyek leírása (Közlemények a párisi Nemzeti könyvtárból 1448–1596, 83–122), Magyar Történelmi Tár, 97–113, 1877. (Pierre Choque krónikája francia nyelven)
• Wenzel Gusztáv. „II. Ulászló magyar és cseh királynak házas élete 1501–1506 (második közlemény)” (magyar nyelven). Századok 1877 (11), 727–757. o. (Hozzáférés: 2018. március 24.) 

További információk

• Bulletin: Société Archacologique Et Historique De Nantes Et de Loire-Atlantique (Hozzáférés: 2014. december 19.)
• Geneanet/François de Tournemine (Hozzáférés: 2014. december 19.)
• Riondel, H.: Piriac sous l'ancien Régime: La baronnie de Campzillon (Hozzáférés: 2014. december 19.)
• Györkös Attila: II. Ulászló házassága és a francia diplomácia (Hozzáférés: 2014. december 19.)

Előző Valérien de Saints Macé Toustain

Franciaország magyarországi követe 1502 – 1502

Következő Louis Hélie