Fischer Jakab
Fischer Jakab (Dunaföldvár, 1860. november 11. – Budapest, 1920. december 17.)[1] kórházi főorvos, közegészségügyi felügyelő, Makai Endre sebészorvos nagybátyja. ÉleteFischer Jakab Dunaföldváron született Fischer Antal Enoch rabbi és Hermann Anna (Nina) fiaként. Apja a pozsonyi jesiván végezte tanulmányait, majd a prágai egyetemen hallgatott filozófiát. A család később Makóra költözött. Édesanyja 1873-ban elhunyt, apja innentől fogva egyedül nevelte gyermekeit, Emilt, Jakabot, Herminát, Rozáliát, Reginát és Rizát. Emil később Makai Emil néven költő lett. Fischer Jakab Makón töltött gyermekkora után Szegeden tanult a piarista gimnáziumban, de az árvíz miatt 1879-ben Újvidéken érettségizett. 1879 és 1885 között a Budapesti Tudományegyetem Orvosi karának hallgatója volt, majd 1885–1886-ban a bécsi helyőrségi kórházban teljesített katonai szolgálatot. 1886–1887-ben a budapesti Sebészeti Klinika műtő növendéke volt, 1888 és 1890 között pedig a Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda segédorvosa. 1890-ben a Pozsonyi Állami Kórház főorvosává nevezték ki. 1892-től királyi törvényszéki orvosként működött. Felesége Leitersdorf Hermina volt, akivel 1892-ben ismerkedett meg egy bálon. Régi pozsonyi családból származott, apja Leitersdorf Lipót pozsonyi háziúr, posztó nagykereskedő, városatya és közéleti személyiség volt. 1893 szeptemberében házasodtak össze.[2] 18 évvel élte túl férjét, elhunyt 1938. november 3-án Budapesten.[3] Fia Fischer Antal orvos, reumatológus, 1965-től az orvostudományok doktora volt. MunkásságaAz ő nevéhez fűződik a pozsonyi pszichiátriai osztály létrehozása, aminek csaknem harminc éven át vezetője volt. Az elmegyógyászati kezelés megteremtése mellett kimagasló tudományszervezési tevékenységet is végzett. Titkára volt a Pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesületnek is. Cikkei a Gyógyászatban (1888. A hyoscin hatásáról, Az antifebrin az elmegyógyászatban, 1889. Reflexiók a beszámíthatóság kérdéséről, Elmezavar fellépése a bűncselekmény elkövetése után, 1891. Elmebajok gyermekeknél, 1892. Az elmegyengeség a törvényszék előtt), a Közegészségi Szemlében (1891-92. Az elmebetegügy Magyarországon), a Klinikai Füzetekben (1892. A neurastheniáról); több cikke megjelent a Fővárosi Lapokban, Nemzetben, Pesti Naplóban és a Nyugatmagyarországi Hiradóban. Közéleti tevékenységét az egyesület közleményei (évkönyvei) dokumentálják.
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia