Fischer Antal (orvos)

Ez a szócikk a reumatológusról szól. Hasonló címmel lásd még: Fischer Antal (egyértelműsítő lap).

Fischer Antal
Született	1901. szeptember 8. Pozsony
Elhunyt	1979. július 15. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	két gyermek
Szülei	Fischer Jakab
Foglalkozása	orvos
Tisztsége	egyetemi tanár
Sírhelye	Farkasréti temető (19/2-1-83)[1][2]
Sablon Wikidata Segítség

Fischer Antal (Pozsony, 1901. szeptember 8. – Budapest, 1979. július 15.) orvos, reumatológus, patológus, fiziológus, egyetemi tanár, főorvos, szakíró, 1965-től az orvostudományok doktora, Fischer Enoch rabbi unokája.

Élete

Fischer Jakab orvos és Leitersdorf Hermina fia. Tanulmányait Bécsben végezte, orvosi diplomát 1926 júliusában szerzett. Diplomáját Németországban 1931-ben, Budapesten 1945-ben honosították. Orvostanhallgatóként a bécsi Kémiai Intézetben dolgozott. 1926 és 1933 között az Aacheni Reumakutató Intézetben volt laboratóriumvezető, majd főorvos. Ezután a nácik hatalomra kerülése miatt rövid időre Párizsba ment, ahol szerológiai és szerodiagnosztikai kutatásokat folytatott, majd Budapestre költözött. 1934 és 1945 között a Chinoin Gyógyszergyár biológiai laboratóriumát vezette. 1945-ben Jászjákóhalmára került körzeti orvosnak. 1946–1952 között a budapesti II. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott, 1946-ban magántanár, 1950-ben intézeti tanár. 1952–1959 között a III. sz. Belgyógyászati Klinikán dolgozott egyetemi docensként. 1959-től a II. sz. Belgyógyászati Klinikán volt docens, majd egyetemi tanár. A Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 1966-ban alelnökévé, 1973-ban pedig elnökévé választotta. 1971 szeptemberében nyugalomba vonult, de klinikai tanácsadóként továbbra is működött, s részt vett az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának munkájában, előadásokat tartott, illetve könyveket és tanulmányokat írt. 1979. július 15-én balesetben elhunyt.[3]

A Farkasréti temetőben nyugszik.

Munkássága

Tudományos munkaterülete a klinikai fehérje-kémia, reumatológia, a munkaártalmak kórtana, a vese élet- és kórtana, elméleti és klinikai hepatológia és az orvosfilozófia volt. Több mint másfélszáz közleménye, számos könyvrészlete és 12 magyar, német, orosz, spanyol és román nyelvű könyve jelent meg.

Főbb művei

• Rheumatiamus und Grenzgebite (Berlin, 1933)
• Die philosophischen Grundlagen der Wissenschaftlichen Erkenntnis (Wien, 1946)
• Laboratóriumi vizsgálatok indicatiója és értékelése (Budapest, 1961, Putnoky Gyulával)
• Physiologie und experimentelle Pathologie der Leber (Budapest, Berlin, 1959)

Díjai, elismerései

• Kiváló Orvos
• Jendrassik-emlékérem (1967)

Jegyzetek

1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
3. Gyászjelentése (1979). (Hozzáférés: 2021. február 15.)

Források

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Fischer Antal dr. (1901-1979) (1979. szeptember 9.) Orvosi Hetilap, 120. évfolyam, 36. szám
• Fischer János: Visszaemlékezések [1]

További információk

• Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Révai új lexikona VII. (Fej–Gak). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2001. ISBN 963-927-241-8  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8