hu Fels%C5%91z%C3%BAg%C3%B3

	Felsőzúgó (Vyšné Ružbachy)
	; Felsőzúgó zászlaja
	; Felsőzúgó zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Ólublói
Rang	község
Első írásos említés	1329
Polgármester	Ján Dudjak
Irányítószám	065 02
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	SL
	Népesség
Teljes népesség	1404 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	77 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	625 m
Terület	17,96 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 18′ 12″, k. h. 20° 33′ 59″49.303333°N 20.566389°EKoordináták: é. sz. 49° 18′ 12″, k. h. 20° 33′ 59″49.303333°N 20.566389°E
	Felsőzúgó weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőzúgó témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőzúgó témájú médiaállományokat.

Felsőzúgó (1899-ig Felső-Rusbach, szlovákul Vyšné Ružbachy, németül Oberrauschenbach) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Ólublói járásában.

Fekvése

Ólublótól 9 km-re nyugatra, a Poprád folyó bal oldali mellékágának völgyében, a Szepesi-Magura lábánál fekszik

Története

A falu a 14. században keletkezett Alsózúgó területén a soltészjog alapján. 1329-ben a szepesi káptalan oklevele említi először „Nova Rusunbach” néven. Később a lublói vár uradalmának része lett. 1412-től 1772-ig az elzálogosított szepesi városokkal együtt Lengyelországhoz tartozott. A falu aranykorszaka 1459-ben kezdődött, amikor Kázmér lengyel király Sebastian Lubomírskyt nevezte ki a zálogba adott területek elöljárójává. 1595-ben épült ki a falu első fürdője medencékkel, épületekkel, étteremmel. Az építést Sebastian Lubomírsky fia, Stanislav is folytatta; a család 1744-ben halt ki. 1772-ben a falu visszakerült Magyarországhoz.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUSZBACH. Alsó, és Felső Ruszbach. Szepes Várm.; Alsónak Ispotállya is van, Podolinhoz tartozik; határjok sovány, legelőjök, fájok van; Poprád vize el szokta önteni.”^[2]

1825-ben von Jony bárónő lett a birtokos, aki nagy építkezésekbe kezdett, új kastélyt és fürdőépületet építtetett. 1828-ban 142 ház volt a faluban.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Felső-Ruszbach, Ober-Rauschenbach, tót falu, Szepes vgyében, nyugoti része rónán, a többi kisebb rész dombon fekszik, ut. p. Késmárkhoz északra 2 1/4 órányira. Középszerü földe terem árpát, zabot, burgonyát, lent, káposztát és répát. Egész urbéri telek 30, s ugyanannyi zsellér. A földesuraságnak van itt 300 posoni mérős földe, mellytől a lelkésznek tartozik dézmát fizetni. Lakja 925 rom. kath., tornyos templommal, melly az alsó-ruszbachi anyaegyházhoz tartozik. Van papirgyár, 2 malom, 1 fördő, melly még 20 év előtt a lengyelektől erősen látogattatott. A helységet egy patak futja keresztül, s lakosai ennek is marhával kereskednek. F. u. Jóny Tivadar, kinek itt szép laka és pálinkaháza van.”^[3]

1882-ben a Zamojsky család birtoka lett, akik a fürdőt színvonalas üdülőhellyé építették ki. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Ólublói járásához tartozott.

A Zamojsky család a II. világháborúig volt a község birtokosa.

Népessége

1910-ben 735, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1260 lakosából 1240 szlovák volt.

2011-ben 1392 lakosából 1238 szlovák és 86 cigány.

Nevezetességei

A falu mellett, 623 m tengerszint feletti magasságban fekszik Ruzsbachfürdő, népszerű klimatikus gyógyhely 20-25 °C-os, alkalikus meszes-vasas-szénsavas gyógyforrásokkal. Már a 16. század elején is ismert volt, írott források elsőként 1549-ben említik. 1882 és 1930 között a lengyel Zamojski grófok építették ki divatos tátraaljai fürdőhellyé. Érdekessége a mésztufában pöfékelő langyos, 20 m átmérőjű Kráter-víz. A fürdő vendégeit 3 gyógyintézet és két nagy szálló várja.
Gyertyaszentelő Boldogasszonynak szentelt, római katolikus temploma barokk stílusban épült a 18. század második felében.
Ezen kívül határában még nyolc kápolna található.
A polgármesteri hivatal épülete 1682-ben épült.