Farkas Lajos (piarista pap)
Boldogfai Farkas Lajos (Boldogfa, Zala vármegye, 1752. április 4. – Pest, 1809. november 10.) piarista rendi pap, tanár, Kolozsváron rektor 1800 és 1808 között, a piarista rend kormánysegédje, majd Pesten rektor és a rend tartományi főnöke mellett asszisztens.[1] Élete![]() A Boldogfai Farkas család család sarja; Farkas József néven született. Apja boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770), Zala megyei alispán, táblabíró, jómódú földbirtokos, és anyja a Rosty családból való barkóczi Rosty Anna Mária (1722-1784) úrnő volt. Keresztszülei sidi Sidy Pál (1723–1779), alszolgabiró, földbirtokos és nemes Sümeghy Ferencné pókafalvi Póka Marianna (1728-1797) voltak. Az anyai nagybátyja barkóczi Rosty Ferenc (1718–1790) Vas vármegye alispánja és országgyűlési követe, királyi tanácsos; nagynénje Rosty Katalin, akinek a férje szalapatakai Nagy Mihály (1706-1756), királyi tanácsos, zalai alispán, földbirtokos volt.[2] Testvérei boldogfai Farkas András (1740-1782), zalalövői főszolgabíró, földbirtokos, boldogfai Farkas János (1741-1788), Zala vármegye Ítélőszék elnöke, főjegyzője és Farkas Ferenc (1742–1807), veszprémi kanonok, esperes, író. Sógorai csáfordi Csillagh Ádám (1739–1797), Zala vármegye főadószedője, első alügyésze, földbirtokos, akinek a neje boldogfai Farkas Anna (1746–1804) volt, valamint tubolyszeghi Tuboly László (1756–1828), főszolgabíró, táblabíró, költő, földbirtokos, szabadkőműves, nyelvújító, akinek a hitvese boldogfai Farkas Erzsébet (1761-1801) volt. 1771. október 21.-én Kecskeméten belépett a rendbe; 1774–1775-ben Kalocsán a gimnáziumban tanított; 1776–1777 között bölcsészhallgató volt, 1778-ben a convictorok felügyelőjének segítője volt Pesten; azon év október 11-én misés pappá szenteltetett föl; 1779-ben Vácon a Teresianumi convictus felügyelője volt; 1780–1782 között teológiát tanult Nyitrán; 1783–1784 között Veszprémben, 1784–1785 között Pesten, majd 1785–1790 között ismét Veszprémben a humaniorák tanára volt. 1791 és 1792 között Pesten tanított és egyúttal nevelő volt az Ürményi családnál; 1793-től 1795-ig a mathesis tanára volt Nagykárolyban, 1796 és 1799 között ugyanott rektor a líceumban. Bolla Mártont, a kolozsvári piarista Báthory István Elméleti Líceum házfőnökségében és igazgatásában követte Farkas Lajos 1799-ben; Farkas Lajosról is nagy tisztelettel emlékeznek meg a följegyzések. Alatta a kegyesrendi tanárok képzésére fordítandó alapítványt 1250 forintra emelték 1808. január 20-án, mely összeg a piarista rendfőnöknek 1816. december 19-én kelt leirata értelmében »pro annua quinque individuorum praeparandorum intertentione in Concreto ad 1250. Rhflos defigitur et huius erogationis dimidietas e Fundo Studiorum, altera autem dimidietas e fundo Religionis assignandaest.« Farkas Lajos piarista rektor 1807-ben kivitte, hogy a hittan és az exhortatura számára külön tanszék rendszeresíttetett. Midőn Farkas az intézetet elhagyta, 134 bölcselethallgató és 207 gimnáziumi tanuló volt a létszám. Érdemei elismeréséül már 1802-ben piarista kormánysegédül választatott (1799-től 1802-ig Kolozsvárott volt rektor, 1803-tól 1808-ig pedig egyszersmind kormánysegéd ugyanott).[3] 1809-ben Pestre helyezték át rektornak és a rend tartományi főnöke mellé, Egervári Ignác mellé asszisztensnek. Munkái
Származása
Kapcsolódó szócikkekJegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia