Espersit János
![]() Espersit János (Nagyszentmiklós, 1879. január 18. – Mezőhegyes, 1931. november 29.[3]) magyar újságíró, költő, ügyvéd. ÉletpályájaEspersit János és Schlagetter Regina fia. Elemi iskoláját Makón végezte el. 1893-1907 között Hódmezővásárhelyen élt, itt is érettségizett. Jogi tanulmányokat a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen folytatott. 1900-ban tagja lett a Kenéz Sándor vezette Vásárhelyi Híradó című lapnak, ahol 1902-1904 között felelős szerkesztőként dolgozott. 1904-ben Gonda Józseffel elindította a Vásárhelyi Ellenzék nevű lapot. 1907-ben költözött Makóra. 1908-ban Tornyai János műveiből kiállítást szervezett Makón. 1910-ben a Makói Független Újság felelős szerkesztője lett. 1913-tól Juhász Gyulával kötött barátságot. 1918-ban Makón a Csanád vármegyei Nemzeti Tanács elnökévé választották. 1919-től a Makói Újság főszerkesztőjeként működött. 1922-től József Attila atyai pártfogója lett. 1931. november 29-én hunyt el szívroham következtében. Sírja a makói Római katolikus temetőben található. Szabadkőműves tevékenysége[4]Espersit János naplójából tudjuk, hogy 1925 körül ő volt a főmestere a szegedi Klauzál Gábor reformpáholynak. Ez a páholy a Magyarországi Szabadkőművesek Reform Nagypáholyához tartozott az Amicítia nevű másik szegedi páhollyal együtt. Espersit valószínűleg a nagymesteri tisztet is betöltötte a Reform Nagypáholyban. Csongor Győző szerint az Árpád és a Szeged tagjai ezeket a páholyokat „zugpáholynak" tekintették. Magánélete1903. június 20-án Hódmezővásárhelyen feleségül vette Nyikos Máriát.[5] Két gyermekük született: Espersit Mária (1904-1987) és János (1905). Emlékezete
![]() Jegyzetek
Források
További információk
![]() |
Portal di Ensiklopedia Dunia