|
Ernst Strohschneider
Ernst Strohschneider (Aussig an der Elbe, 1886. szeptember 6. – Motta di Livenza, Olaszország, 1918. március 21.) az első világháború egyik legeredményesebb osztrák-magyar katonai pilótája volt, élete során 15 igazolt légi győzelmet aratott. ÉleteErnst Strohschneider 1886. szeptember 6-án született a csehországi Aussig an der Elbe (ma: Ústí nad Labem) városában, jómódú, nemesi szudétanémet családban. Fiatalkoráról nem állnak rendelkezésre információk, az első ismert adat, hogy 1914. január 1-én tartalékos főhadnaggyá léptették elő, vagyis már korábban a császári és királyi haderő kötelékében szolgált. A világháború kitörésekor egységét, a 28. gyalogezredet az orosz frontra küldték, a 2. zászlóalj kivételével (itt szolgált Strohschneider), amelyet a szerbek ellen vetettek be. Augusztus 28-án megsebesült a combján. Amikor felgyógyult, áthelyezték a szintén a szerb fronton harcoló 42. gyalogezredhez. Az ezredet 1914 telén Galíciába vezényelték át, ahol Strohschneider 1915. február 9-én sebesülést szenvedett a térdén. Szeptember 19-én a géppuskás osztag parancsnokaként ismét megsebesült és az oroszok elfogták, ám sikerült megszöknie és visszatérnie az osztrák-magyar vonalakhoz. Felépülése után kérte a frontszolgálatba való visszahelyezését, de a parancsnokság sebesülései miatt alkalmatlannak nyilvánította. Ezután a Légjárócsapatokhoz jelentkezett, ahol elvégezte a megfigyelőtiszti tanfolyamot és 1916 márciusában Dél-Tirolba, a Heinrich Kostrba parancsnoksága alatt lévő 23. repülőszázadhoz irányították. Elsősorban felderítő és bombázóbevetéseken vett részt. 1916. június 15-én jelentette egy olasz repülőcsónak lelövését, de a légi győzelmet nem sikerült igazolni. Július 19-én áthelyezték a 28. repülőszázadhoz, majd röviddel később pilótatanfolyamra küldték. Igazolványát 1917. január 30-án kapta meg és február 1-én az akkor megszervezett I. repülőezred 101. bombázószázadához irányították. Hansa-Brandenburg D.I-es vadászával főleg kísérőfeladatokat kapott. Április 17-én gépe lezuhant és összetört, de Strohschneider épségben megúszta a balesetet. Június 3-án és 21-én egy repülőcsónak és egy Farman lelövésével megszerezte első igazolt légi győzelmeit. 1917 augusztusában átvezényelték a 42. vadászrepülő-századhoz parancsnokhelyettesnek. Szeptember 23-án Udvardy Nándor társaságában Nova Gorica térségében előbb egy Savoia-Pomilio felderítőt, majd egy SPAD vadászt kényszerített földre. Három nappal később, szeptember 26-án Valle di Ronchi fölött egy újabb SPAD-ot lőtt le, ezzel megszerezte az ászpilótai státuszhoz szükséges ötödik légi győzelmet. 1917 októberében és novemberében újabb hat légi győzelmet könyvelhetett el, ebből négyet Gräser Ferenccel közösen. December 28-án kinevezték az akkor megalakított 61. vadászrepülő-ezred parancsnokává. Hatvan évvel később Julius Arigi így beszélt róla egy interjúban: A tisztek merev elkülönülése a saját legénységüktől meglehetősen kiábrándító dolog volt... Az általam ismert tisztek közül ő (Strohschneider) bánt legcudarabbul a beosztottjaival. 1918 januárjától nem hivatalosan ellátta az ugyanazon a Motta di Livensa-i repülőtéren állomásozó 63. vadászrepülő-század vezetését is, ugyanis az addigi parancsnok, Karl Nikitsch súlyos balesetet szenvedett. 1918. január 26-án egy olasz hidroplánnal, 30-án egy Sopwith felderítővel, február 24-én egy Macchi M5 repülőcsónakkal bővült győzelemlistája. Utolsó győztes légi csatáját március 16-án vívta: Casonetti térségében lelőtt egy olasz Ansaldo SVA felderítőt. Ezeket a sikereket Gräser Ferenccel egy kötelékben érte el. 1918. március 21-én este öt gépből álló köteléket vezetett éjszakai bevetésre. A visszatéréskor a landolás során Strohschneider Phönix D.I vadászgépe a földnek ütközött, összetört, ő pedig a helyszínen belehalt sérüléseibe. Kitüntetései
Győzelmei
Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg)
.png){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
