Eibiswald
Eibiswald (szlovénül Ibnik) osztrák mezőváros Stájerország Deutschlandsbergi járásában. 2017 januárjában 6575 lakosa volt. ElhelyezkedéseEibiswald a tartomány déli részén fekszik közvetlenül a szlovén határ mellett, a Nyugat-Stájerország régióban, a Koralpe-hegység keleti lábánál (bár az önkormányzat területének jelentős része a hegységre esik). Az önkormányzat 26 katasztrális községben[2] 55 falut és kisebb-nagyobb településrészt[3] fog össze. A környező települések: délnyugatra Lavamünd (Karintia), nyugatra Sankt Georgen im Lavanttal (Karintia), északra Wies, északkeletre Sankt Martin im Sulmtal, keletre Oberhaag, délre Muta, Radlje ob Dravi és Dravograd (utóbbi három Szlovéniában). TörténeteA település neve az Iwein személynévből származik. Területén már a neolitikumban is éltek emberek, akárcsak a bronz- és vaskorban, vagy a római időszakban. A 6. század végétől a szláv Karantánia államhoz tartozott, a helynevek egy része szláv eredetű. A bajorok beletelepülésére a 8. század végén, a Frank Birodalomhoz kerülés után került sor. 860-ban a salzburgi érsek kiterjedt birtokadományokban részesült a térségben. Miután a magyar kalandozások után helyreállt a rend, Eibiswald területén a salzburgi érsek, az Aribo- és Eppenstein-családok szereztek birtokot. Templomát 1170-ben, "Ybanswalde" várát 1265-ben említik először. A településre 1290-ben már mezővárosként hivatkoznak; ebben az időben 70 házból állt. A vár előbb a Wildon-, majd a Tybein- és a Walsee-nemzetségek tulajdonába került. 1500 után a von Eibiswald-család szerezte meg a birtokot és reneszánsz stílusban kibővítették a várat. A város a 16. században gazdasági nehézségekkel és csökkenő lakossággal küzdött, de a 17. században a lakosok száma ismét bővülni kezdett. 1674-ben kihalt az Eibiswald-család és vár kézről kézre járt: a Schrottenbachoktól az üveggyáros Ignaz von Purgay vásárolta meg, tőle pedig 1828-ban a Hansákhoz került. A vasfeldolgozásnak nagy hagyományai vannak Eibiswaldban. 1653-ban Wolf Max Freiherr von Eibiswald vashámort alapított, amelyben 30 munkás dolgozott. Többek között kaszákat gyártottak, de a vállalkozás stagnált, mert csak Felső-Ausztriából tudtak vasat beszerezni. Az üzemet 1835-ben megvásárolta az állam és modern acélművű fejlesztette, amely ezer főt foglalkoztatott. 1869-ben ismét magánkézbe került, de 1905-ben bezárt, mert túl messziről kellett nyersanyagot vásárolnia. Az acélgyár jelenléte beindította a szénbányászatot, amely 1920-ig működött. Az első világháború után Alsó-Stájerország Jugoszláviához került, a tartomány közepén fekvő, jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező Eibiswald pedig határmenti településsé vált. A 20-as évek gazdasági válságának következtében Eibiswald a nemzetiszocialista mozgalom egyik "kristályosodási gócává" vált. Az NSDAP az 1932-es helyhatósági választáson bekerült a városi tanácsba. 1934 nyarán a júliusi puccs során a nácik megpróbálták megdönteni az osztrák kormányt. Eközben Eibiswaldot szilárdan a kezükben tartották, és amikor a puccs megbukott, az egész járásból ide menekültek párttársaik, mintegy 800-an. A rendőrség végül 95 főt tartóztatott le a puccsba való részvétel miatt, a többség külföldre távozott. A második világháború alatt a városi önkormányzat területén jugoszláv partizánok csaptak össze a helyi hatóságokkal. A 2015-ös stájerországi közigazgatási reform során Aibl, Großradl, Pitschgau, St. Oswald ob Eibiswald és Soboth községeket Eibiswaldhoz csatolták. LakosságAz eibiswaldi önkormányzat területén 2017 januárjában 6575 fő élt. A lakosság 1951 (akkor 8295 lakos) óta folyamatosan csökken. 2001-ben a helybeliek 97,9%-a volt osztrák állampolgár és 92%-uk a római katolikus vallást követte. Látnivalók
Híres eibiswaldiak
Jegyzetek
Fordítás
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia