Tanulmányait Cuneóban és Torinóban végezte, 1863-ban belépett a modenai katonai iskolába, ahonnan hadnagyi rangban került ki. Haditudósító volt a Risorgimento (Olaszország egyesítési mozgalma) idején. Részt vett az Ausztria elleni 1866-os hadjáratban, 1867-ben átvette az Italia militare című hírlap szerkesztését és Bozzetti militari cím alatt több katonai novellát írt. 1871-ben a katonai szolgálatból kilépett, egészen az irodalomra adta magát és Torinóban telepedett meg. 1890 után belépett a szocialista pártba. Műveit, főleg az ifjúság számára irt remek elbeszéléseket, több nyelvre is lefordították. Nagy társadalmi érzékenységű író volt, kitűnő útirajzokat írt. Utolsó éveit megkeserítette édesanyja halála és a veszekedései feleségével, melyek Furio fia öngyilkosságához vezettek.
Legismertebb műve az 1886-ban kiadott Szív (olaszul Cuore) című regény, egy kisiskolás szemszögéből leírt, naplószerű regény. A Gyermekszív című kötete saját magáról szól.
Művei
Szív (Cuore)
Sull' oceano (Milano, 1890)
Alle porto d' Italia (Milano, 1892)
Fra scuola e casa (Milano, 1892)
II libro della donna (Milano, 1892)
Magyarul
A szív. Egy iskolaév története; ford. Radó Antal; Dolinay, Bp., 1888
A bor és egyéb apróságok; ford. Tóth Béla; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
Carmela. Novella; Légrády, Bp., 1905
Furio. Elbeszélés; ford. Elek Artúr; Franklin, Bp., 1907 (Olcsó könyvtár)
Lelkierő. Elbeszélés; ford. Elek Artúr; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
A török nő; ford. Vezsényi Béla; Lampel, Bp., 1913 (Magyar könyvtár)
A szív. Egy iskolásfiú naplója, 1-2.; ford. Zigány Árpád; Magyar Kereskedelmi Közlöny, Bp., 192?
