Dimitri Mitropulosz

Dimitri Mitropulosz
Dimitri Mitropulosz
Született	1896. február 18.[1][2][3][4] Athén[5]
Elhunyt	1960. november 2. (64 évesen)[1][2][3][4][6] Milánó[7]
Állampolgársága	amerikai görög
Foglalkozása	karmester zongorista zeneszerző
Iskolái	Conservatoire royal de Bruxelles Athéni Konzervatórium Varvakeio
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Első athéni temető
Dimitri Mitropulosz aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Dimitri Mitropulosz témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Dimitri Mitropulosz (Athén, 1896. március 1.[8] – Milánó, Olaszország 1960. november 2.) görög zongorista, karmester, zeneszerző. Mitropulosz Gustav Mahler műveinek, valamint a 20. század zeneszerzőinek – elsődlegesen a második bécsi iskola tagjainak – valamint amerikai zeneszerzők műveinek jelentős előadója volt.

Az Athéni Konzervatóriumban befejezett tanulmányai után, ahol 1919-ben bemutatták operáját, a Soeur Béatrice-t,[9] Ferruccio Busoninál tovább folytatja zongora tanulmányait Berlinben, majd 1921 és 1925 között Erich Kleiber asszisztense a Berlini Staatsoperben. Mint kiváló zongoraművész, Mitropulosz gyakran a zongora mellől vezényelt, mint 1930-ban és 1932-ben Szergej Prokofjev 3. zongoraversenyét. Mitropulosz Arnold Schönberg és Alban Berg műveit vezénylő első karmesterek egyike volt.

1924-től 1930-ig az Athéni Konzervatórium igazgatója, 1937 és 1949 között a Minneapolisi Szimfonikus Zenekar vezetője, majd 1951 és 1958 között a New York-i Filharmonikusok vezető karmestere lett, a zenekarral kortárs operák koncertszerű előadását vezényelte. 1954-től a Metropolitan Opera karmestere, majd 1958-tól vezető karmestere lett.

Mitropulosz 1960. november 2-án a Milánói Scalában, próba közben halt meg.

Művészete

Mitropulosz a kortárs kompozíciók jelentős előadója, zeneszerzőként ismertebb művei, az 1919-ben bemutatott Soeur Béatrice operája, Concerto grosso (1929), Passacaglia és fúga (1927).[10]

Fotografikus memóriájának köszönhetően kotta és karmester pálca nélkül, gyakran mint koncertező szólista, a zongora mellől vezényelt.[11]

Jegyzetek

1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
2. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 13.)
6. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
7. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
8. Születési dátumként február 18. is szerepel életrajzi adataiban, ennek oka a Gergely-naptár és a julián naptár közötti eltérés.
9. Encyclopædia Britannica – Dimitri Mitropoulos
10. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965 – Dimitri Mitropulosz
11. Lebrecht, Norman (2001), The Maestro Myth: Great Conductors in Pursuit of Power, Citadel Press, 259. o. ISBN 0-8065-2088-4

Források

• Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965 – Dimitri Mitropulosz
• Encyclopædia Britannica – Dimitri Mitropoulos
• Arfanis, Stathis A. The Complete Discography of Dimitri Mitropoulos. Athens: Irinna S.A., 1990 ISBN 960-7110-00-5
• Mitropoulos, Dimitri, and Katsoyanis, Katy: A correspondence, 1930–1960. New York: Martin Dale, 1973. Introductions by Louis Biancolli and Katy Katsoyanis. LC Number 73075338
• William R. Trotter Priest of Music: The Life of Dimitri Mitropoulos. Portland, Oregon: Amadeus Press, 1995 ISBN 0-931340-81-0.
• Alessandro Zignani, Dimitri Mitropoulos. Una luce che incatena il cielo, 2008, Zecchini Editore, 260 o. (diszkográfiával) ISBN 88-87203-67-9

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dimitri Mitropoulos című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.