Denis Hale Johnson (München, 1949. július 1. – Sea Ranch vagy Gualala, 2017. május 24.) amerikai regényíró, novellaíró és költő. Talán legismertebb debütáló novellagyűjteménye, a Jesus' Son (Jézus fia, 1992). Legsikeresebb regénye, a Tree of Smoke (2007) elnyerte az amerikai Nemzeti Szépirodalmi Könyvdíjat.[11] Kétszer is bekerült a szépirodalmi Pulitzer-díjra.[12] Összesen kilenc regény, egy novella, két novelláskönyv, három verseskötet, két színdarabgyűjtemény és egy riportkönyv szerzője volt.[13] Utolsó műve, a The Largesse of the Sea Maiden című novelláskötete posztumusz 2018-ban jelent meg.
Johnson 1969-ben, 19 évesen adta ki első könyvét, a The Man among Seals (Az ember fókák között) című verses gyűjteményét.[14] 1983-ban első regénye, az Angels (Angyalok) megjelenésével számos elismerést vívott ki magának.[17] 1992-ben került előtérbe a Jesus' Son (Jézus fia) című novellagyűjteményével, amely eredetileg a The New Yorkerben[17] megjelenteket is tartalmazott, Isaac BabelLovashadsereg című könyve ihlette.[16] Az első sztori "Car Crash While Hitchhiking" a The Paris Review-ban jelent meg. A New York Times Book Review 2006-os szavazásán a Jesus' Son-t az elmúlt 25 év egyik legjobb amerikai szépirodalmi művének választották.[19] Különféleképpen írták le: alapos, legendás, transzcendens, klasszikus és remekmű.[20][21][22] Az 1999-es azonos című filmbe adaptálták,[23] amelyben Billy Crudup szerepelt. Johnson egy cameo szerepet kapott a filmben, egy férfi, akit a felesége szúrt ki a szemén.[24]
A Tree of Smoke 2007-ben elnyerte a Nemzeti Szépirodalmi Könyvdíjat,[28] és a 2008-as szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse volt.[29] A vietnámi háború idején játszódik, 1963–70 között, 1983-ig átívelően. A regényben Bill Houston történetét ismerjük meg, aki Johnson első Angyalok című regényének főszereplője volt, utóbbi regény az 1980-as évek elején játszódik.[30]
Az eredetileg 2002-ben a The Paris Review-ban megjelent Train Dreams kisregényként jelent meg 2011-ben, és a 2012-es szépirodalmi Pulitzer-díj döntőse volt. A Pulitzer-testület azonban 1977 óta először nem ítélt oda szépirodalmi díjat abban az évben.[31]
Az utolsó könyv, amelyet még életében publikált, a The Laughing Monsters (Nevető szörnyek) című regény volt, amelyet "irodalmi thrillernek" nevezett, amely Ugandában, Sierra Leonéban és Kongóban játszódik. 2014-ben adták ki.[38][39] Johnson utolsó munkája, a The Largesse of the Sea Maiden című novelláskötete posztumusz, 2018 januárjában jelent meg.[13][40]
Magánélete
Johnson kétszer elvált, és halálakor harmadik feleségével, Cindy Lee-vel élt az arizonai Phoenixben.[18] Közös otthonuk is volt Idahóban.[37] Johnsonnak három gyermeke volt, akik közül kettőt otthon tanított; 1997 októberében cikket írt a Salon webhelyre az otthonoktatás védelmében.[41]
Húszas évei nagy részében Johnson drog- és alkoholfüggő volt, és nem sokat írt. 1978-ban visszaköltözött szülei otthonába az arizonaiScottsdale-be, hogy kijózanodjon és irányt találjon. 1978-ban abbahagyta az alkoholfogyasztást, és 1983-ban leszokott a rekreációs drogokról.[14]
Johnson „Bikers for Jesus” című esszéjében „keresztény megtért, de a légies, kifinomult fajták egyikeként” jellemezte magát.[42][43]
Három szabály az íráshoz: Írj meztelenül. Ez azt jelenti, hogy azt írod, amit soha nem mondanál. Írj vérrel. Mintha a tinta olyan értékes lenne, hogy nem pazarolhatod el. Írj száműzetésben, mintha soha többé nem érnél haza, és minden részletet vissza kell hívnod.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Denis Johnson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
