|
Dardanus (Rameau)
A Dardanus Jean-Philippe Rameau 1739-ben született és bemutatott, prológ plusz ötfelvonásos operája. Librettóját Charles-Antoine Leclerc de La Bruère írta. Műjegyzékszáma RCT 35. A mű keletkezésének történeteA Dardanus 1739-ben született, közvetlenül a Les fêtes d’Hébé című opéra-ballet után. A tragédie en musique műfajú opera szövegkönyvét Charles-Antoine Le Clerc de La Bruère drámaíró–történész készítette el Rameau számára. A történet gyakorlatilag csak felhasználja Dardanosz nevét a görög mitológiából, a mese lényegében de La Bruère szerzeménye. Az opera ősbemutatója 1739-ben volt a párizsi operában – visszafogott fogadtatást aratva. Rameau 1744-ben átdolgozta a Dardanust, és ez a változatot már jobban fogadták. 1760-ban újabb kisebb átdolgozás következett, ekkor már vitathatatlan volt az opera sikere. 1784-ben, húsz évvel Rameau halála után, Antonio Sacchini is írt egy operát Dardanus címmel, amelyben a szövegírója, Nicolas-François Guillard felhasználta Charles-Antoine Leclerc de La Bruère eredeti librettóját is. A mű szereplői
A mű cselekményeElőjátékAz előjátékban történik az opera történetének mintegy „bekonferálása”. Ámor palotájában vagyunk, ahol Vénusz megparancsolja az Örömöknek, hogy tánccal szórakoztassák Ámort. A kellemes tánc hatására Ámor elszunyókál, de a megjelenő Féltékenység felébreszti. Ámor ekkor azt kéri az Örömöktől, hogy adják elő számára Dardanosz, Jupiter fiának történetét. Első felvonásDardanosz háborúban áll Teukrosszal, Frígia királyával, pedig szerelmes a lányába, Iphisébe. A lány is szereti Dardanoszt, de egymás érzéseiről nem tudnak. Teukrosz, hogy segítséget kapjon a Dardanosz elleni háborúhoz, Anténor hercegnek ígéri lánya kezét. Második felvonásDardanosz Isménor varázslótól kér segítséget, aki éppen egy napfogyatkozás előidézésével foglalatoskodik. A varázsló különleges erejű pálcát ad Dardanosznak, amelynek segítségével a varázsló képében jelenhet meg bárki előtt. Így fordulhat elő, hogy amikor Iphise is meglátogatja a varázslót, szerelmi érzéseit valójában Dardanosznak árulja el. Dardanosz örömében leleplezi magát a lány előtt, aki azonban meglepetésében elfut, a védtelen Dardanosz pedig foglyul ejti az ellenség. Harmadik felvonásAnténor azonnal feleségül akarja venni a fríg királylányt, amikor Iphise éppen megtudja, mi történt Dardanosszal. Teukrosz lakomával ünnepli Dardanosz elfogását, de Neptun egy szörnyet küld ellenük, amiért fogva tartják Jupiter fiát. Anténor megígéri, hogy ő megküzd a szörnyeteggel. Negyedik felvonásDardanosz megmentésére – Jupiter utasítására – Vénusz és a kíséretében lévő Álmok érkeznek. Az Álmok tánccal, énekkel felkeltik Dardanosz harci kedvét, hogy megölje a szörnyet. A szörny és Anténor a tengerparton küzdenek egymással, de Anténor halálos veszélybe kerül. Ekkor érkezik Dardanosz, aki az Álmok segítségével legyőzi a szörnyeteget, egyben megmenti Anténort is. Anténor nem ismeri fel a férfit, hálából átadja neki kardját, egyben megígéri, hogy elfogadja Iphise döntését a tekintetben, hogy melyikükhöz akar férjhez menni. Ötödik felvonásA két férfi megérkezik Teukrosz várába, ahol örömmel fogadják a herceget. Ekkor Dardanosz visszaadja neki a kardját, és azt kéri, ölje meg Teukroszt. Anténor ekkor döbben rá, ki is mentette meg az életét, és lemond Iphise kezéről. Minthogy egy jóslat értelmében Teukrosznak annak kell adnia lányát, aki legyőzi a szörnyet, Vénusz pedig kibékíti az ellenfeleket, így semmi akadálya Dardanosz és Iphise egybekelésének. A mű színpadra állításaA Dardanust 1739. november 19-én mutatta be a párizsi Académie royale de musique. A közönség nem rajongott érte, túl bonyolult és követhetetlen volt a történet, a természetfeletti dolgok, események túlságosan is jelentős részt képviseltek a cselekmény folyásában. Voltak, akik az egész szövegkönyvet ostobaságnak tartották. Az előadásnak ismertek a szereplői, a címszerepet például a híres karakterszínész, Pierre Jélyotte énekelte, és még a viszonylag kis szerepekben is neves énekesek működtek közre, például a frígiai nőt Marie Fel, Teukroszt és Isménort François Le Page alakította. Összesen huszonhatszor játszották el. 1744-ben Rameau és korábbi szövegírója, Simon-Joseph Pellegrin radikálisan átdolgozták az operát, az utolsó három felvonást átírták, a zenén rövidítettek, amivel azt érték el, hogy a cselekmény sokkal átláthatóbb és egységesebb lett. Ezt a változatot már kedvezőbben fogadta a közönség. A mű igazi sikere azonban csak 1760-ban, egy újabb, csekélyebb mértékű átdolgozás után következett be. A közönség és a kritika is dicsérte, felismerték az opera szépségét, jelentőségét, olyannyira, hogy ettől kezdődően Rameau-t „a Dardanus szerzője”-ként kezdték emlegetni. A 20. században először Dijonban, 1907-ben állították színre a Dardanust. Ezt követően is bemutatták néhányszor, főleg francia operaszínpadokon, színpadi vagy koncertváltozatban, emellett számos kiváló hang- és videófelvétel készült belőle. A mű zenéjeRameau operájának első változata zeneileg szebb, gazdagabb, kifejezőbb volt, tele gyönyörű áriákkal, csodálatos kórusszámokkal, lenyűgöző balettbetétekkel. A sikertelenség elsőrendű oka de La Bruère bonyolult története volt, amiben túl nagy arányt képviseltek a természetfeletti jelenségek, a napfogyatkozás, a szörny stb. Ezért kényszerült rá Rameau, hogy az 1744-es újraélesztés során első operájának, a Hippolütosz és Arikia librettistája, Simon-Joseph Pellegrin segítségét kérje az átdolgozásban. Rameau alaposan meghúzta a zenét, az utolsó három felvonás cselekményét gyökeresen átírták. Ez a változat egységesebb cselekménnyel rendelkezett ugyan, de a zenéje talán kevésbé színes, bár így is maradtak benne gyönyörű zenei részletek, ezek közé tartozik például Dardanosz Lieux funestes áriája a negyedik felvonásban. A közönség ezt a verziót sem ismerte el igazán, csak az 1760-as újabb felújítás után ismerték el, hogy valódi remekműről van szó. Rameau zenéje ötletgazdag, művészileg felépített hangszeres és vokális részletek tömegével, amelyek kiválóan fejezik ki a szereplők hangulati változásait, a szituációk jellegét. Gyönyörűek Iphise elégikus dallamai, vagy az az egyre összetettebbé váló szövegábrázolás, ami Teukrosz és Anténor egyre harciasabbá válását jellemzi. Rameau zenéje máig hatóan eleven és kifejező. Zeneszámok
Hangfelvételek
Fordítás
Források
További információk
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
