|
Cukorjuhar
A cukorjuhar (Acer saccharum) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe és a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozó faj. Nevét onnan kapta, hogy a fatörzs megcsapolásával nyert nedvből állítják elő a juharszirupot. E fa levele látható a kanadai zászlón.[1] ElőfordulásaÉszak-Amerika keleti részén, lombhullató erdőkben honos. MegjelenéseTerebélyes, oszlopos, 30 méter magasra növő lombhullató fa. Rajza feltűnő, a faiparban madárszeműnek nevezik[2]. Könnyen összetéveszthető a korai juharral.[1] Kérge durvább,[1] világos szürkésbarna, sima, idővel barázdált és pikkelyes. Hajtásai, vesszői olajzöldek, az egyes, finoman molyhos rügypároknál gyakran egy-egy bíborvörös csík látható. A levelek tenyeresen osztottak, ötkaréjúak, szíves vállúak, 13 cm hosszúak és valamivel szélesebbek, vékonyak. Három nagyobb karéjuk ritkán, de erőteljesen fogazott, a főkaréj[1] szálkás csúcsú. Felszínük zöld vagy sötétzöld, fonákjuk az érzugokban szőrös. Ősszel aranysárgára, narancsszínűre vagy pirosra, skarlátvörösre[1] színeződnek. A virágai aprók, sárgászöldek, csupaszok. Bókoló laza fürtjeik a lombfakadással egy időben, tavasszal nyílnak. A termése ikerlependék, amely termésszárnyai csaknem párhuzamosan állnak, 2,5 cm hosszúak. Alfajok, változatok
HasznosításaA fatörzsből tél végén, kora tavasszal, megcsapolással nyernek magas cukortartalmú nedvet, melyet frissen is fogyasztanak, vagy besűrítve juharszirupot állítanak elő belőle. Az idősebb cukorjuharból évente 50–150 liter édes nedv csapolható, literenként 24–27 gramm cukortartalommal. A XVIII. században Magyarországon is próbálkoztak juharcukorgyártással, de nem terjedt el. Belső kérgéből az indiánok lisztet készítettek. Magvai áztatás, főzés vagy pirítás után ehetők.[3][2] Kemény, nehéz fája tartós, sokat bíró burkoló anyagok (elsősorban padlók) és a bútorgyártás fontos alapanyaga.[3] Képek
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
