Cukkini
LeírásaA cukkini a több mint 7000 évvel ezelőtt Mezo-Amerikában először háziasított tökfajból származik.[1] Először Charles Victor Naudin francia botanikus írta le 1856-ban, bár a fajta első leírása cukkini néven (‘Zucca Quarantine Vera Nana’) egy 1901-ben Milánóban megjelent műben található. Ezt a viszonylag új kultúrnövényt ezután intenzíven nemesítették mind az Egyesült Államokban, mind pedig Európában, ennek köszönhetően az egyik legszélesebb körben termesztett és gazdaságilag legfontosabb nyári (már nyáron is szüretelhető) tök.[2][3][4] Magyar neve is olasz jövevényszó. A zucchino (jelentése: a Cucurbita pepo gyümölcse) főnév többes számú, az ételnevekben gyakori alakjának (zucchini: 'cukkinik') az átvétele. A növény nálunk – bár mint étel korábban is ismert volt[5] – csupán az 1970-es évektől terjedt el.[6][7] A levelei és virágai a főzőtökhöz hasonlítanak, egymás után érő termései tömörhúsúak, Magyarországon legismertebbek zöld színű, hengeres alakúak, de termesztik sárga, fehér és más színekben, illetve formában is.[6][8] Termesztése![]() Fő vagy másodnövényként és támrendszer mellett is lehet termeszteni. Igényli a metszést. Az uborkához hasonlóan a cukkini is nagy hely (növényenként 1-2 m2), tápanyag és víz igényű. Fagyérzékeny, ezért vetését ehhez igazítsuk. Kelés után kapáljuk és trágyázzuk. A gombafertőzésekre érzékeny. Kártevői a levéltetvek, a tripszek, a takácsatkák. A folyamatos gyakori szedéssel csökken a tövek terhelése.[6][9] FelhasználásaMinden fejlettség esetén, széleskörűen, akár salátaként vagy töltve, párolva, télire savanyítva is fogyasztható.[9] ToxicitásEredetileg minden tökféle és rokonai, mint például a cukkini vagy az uborka kesernyés ízű, de miután termesztésbe vonták ezeket, olyan fajtákat neveltek ki, amik már nem tartalmaznak keserűanyagot. Azonban a vad típusokkal (pl. dísztökökkel) való visszakeresztezés eredményeként, vagy spontán fordított mutáció után a mag önszaporodása esetén, illetve egyes kutatások szerint aszályos időkben, az eredetileg is a rovar és gomba kártevők ellen termelt különféle keserű ízű méreganyagokat, kukurbitacint tartalmazhat. Ilyenkor tilos az elfogyasztása. Már kis mennyiségben is hányingert, hányást, hasmenést, sőt életveszélyes bélkárosodást is okozhat.[10][11][12][13] Galéria
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia