|
Császári és Királyi HuszárokA Császári és Királyi Huszárság a Császári és Királyi Hadsereg, más néven a közös hadsereg három lovassági alakulatának az egyike volt. A huszárság mellett léteztek még dragonyos és ulánus alakulatok. A Magyar Királyi Honvédség szintén rendelkezett ún. magyar királyi honvéd huszárezredekkel. A Császári Királyi Honvédség nem rendelkezett huszársággal. A Habsburg Birodalom elveszítette a Poroszországgal vívott 1866-os háborút, aminek következtében alakult meg a Német Birodalom 1872-ben. Az osztrák vezetők az 1867-es kiegyezéssel stabil hátországot próbáltak létrehozni, ahol békés megegyezés született a Magyar Királysággal. Ez autonómiát biztosított a Szent Korona országainak. Az új államszervezet duális rendszere miatt külön állandó hadsereget állított fel Ausztria, ill. Magyarország is egy-egy honvédséget. Az addigi hadsereg a nagymúltú alakulataival pedig lett az ún. Közös Hadsereg.  A Magyar Királyi Honvédség ún. honvéd huszárezrdedet állított fel, amíg az Osztrák Császári Honvédség csak ulánus ezredeket állított fel. SzervezeteA Közös Hadsereg 16 huszárezreddel rendelkezett, amíg a Magyar Királyi Honvédség 10-et. Hagyományosan a huszárezredeket a Magyar Királyság területéről behívott sorállománnyal töltötték fel. A huszárezredeket többnyire Magyarországon is állomásoztatták. Az ezredek ezred parancsnoksággal, törzzsel és két darab három százados huszárosztállyal rendelkeztek. 1868-ban az ezredeket lovas dandárokban, illetve egy részüket lovassági hadosztályokba vonták össze. Így kialakultak hadosztály lovasságok illetve lovashadosztályok. 1868 márciusában kiadott körrendelet alapján a hat századból álló ezredeket két osztályra tagolták a századok béke létszámát 136 főben és 118 lóban határozták meg, minden ezrednek volt egy potteste, század-szintű erő, amely azon hadtest parancsnokság területén állomásozott ahonnan az újoncozás történt. 1869-ben újból szabályozták a századok keretállományát, ennek során 171 főben és 149 lóban határozták meg. 1873-tól 16 huszárezred, 14 dragonyos ezred és 11 ulánus ezred képezte a közös hadsereg lovasságát. Az önálló lovashadosztályok három dandárból, ezek pedig két ezredből álltak. A huszárezredeknél megkezdődött a kiegészítő feladatokat ellátó alosztályok kialakítása, az 1- 5. század mindegyikéből négy-négy huszárt századutásznak képeztek ki. Ács, illetve földmunkás felszereléssel látták el őket. A 6. század 4. szakaszát teljes egészében utászszakasszá szervezték át. Utak és vasutak rombolására, építésére, helyreállítására képezték ki és szerelték fel. 1881-től újra szervezték az ezredutász szakaszokat és ezek már az ezredtörzshöz tartoztak a 6. század ismét 4 lovashuszárszakaszból állt. Egy tábori csendőrszolgálatra kiképzett járőrt is felállítottak a huszárezredeknél, mely egy tisztből és három altisztből állt. 1890-ben az ezredtörzsnek egy–egy törzslovasszakaszt és egy távíró járőrt kell felállítani. 1910-től a huszárezredek távíró járőreit távíró szakaszokká fejlesztették, amelyeket ezred közvetlen alakulatként két-két telefonnal, illetve optikai állomással szereltek fel. A huszárok gyalogos harcra való kiképzésére is jelentősebb hangsúlyt fektettek és az ezredek kötelékébe lovas géppuskás osztagok kerültek be. 1914-ig a 8 darab 7M Schwarzlose rendszerű gépfegyverekkel ellátott, 60 főt számláló alosztályoknak a száma 13 lett. Császári és királyi huszárezredek 1914-ben
Magyar királyi honvéd huszárezredek
Jegyzetek
Források
Lásd még |
Portal di Ensiklopedia Dunia
