1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 16. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelől senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is korábbi nevén hívták az ezredet.
Története
Az ezredet 1798. április 25-én alapították meg a bajorországi Engfurt városa melletti táborban a Coburg Dragonyos Ezred 4. osztályából, a Latour Chevauxlegers (svalizsér) Ezred (a későbbi 14. Dragonyos Ezred) egységeiből, francia emigráns alakulatokból, Saxe huszár osztályából, illetve a Bercsényi Huszárezred egy osztályából. Megnevezése pedig 13. Könnyű Dragonyos Ezred lett, de mindenki csak úgy hivatkozott rá, hogy 2. új felállítású Dragonyos Ezred.
1802-ben átalakították 6. Chevauxlegers (svalizsér) Ezreddé. Megkapta a felszámolásra ítélt 6. Coburg Dragonyos Ezred ezredesi osztályát
1851-ben újra átalakították 10. Ulánus Ezreddé.
1860-ban a 4. osztályát átadta az akkor felállításra került Önkéntes Ulánus Ezrednek, a későbbi 13. Ulánus Ezrednek.
1873-ban az ezredet utoljára alakították át huszárezreddé. Hadrendi száma a 16. lett. S magyarországi legénységgel töltötték fel.
Kiegészítő körletek
Az ezredet a következő területekről egészítették ki:
1800-ban részt vett az illeri-, illetve a hohenlindeni-, és a herbrechtingeni csatában.
1805-ben részt vett az ulmi- és az albecki csatában
1809-ben a Hiller-hadtest alárendeltségébe került, ahol az ezred részt vett a pfaffenhofeni, landshuti és neumarkti csatában. Ez évben még részt vett az trauni-, asperni- és a wagrami csatában. Az ezred később vissza vonult Morvaországba.
1813-ban részt vett a drezdai-csatában. Az ezred osztályai részt vettek dippoldiswaldei-, naumburgi-, eckartsbergai- és hochheimi- csatában. A rossz terepviszonyok miatt Hüningennél gyalogmenetben és karddal kellett, hogy harcoljon.
1814-ben az ezred osztályai részt vettek a vandœuvresi-, troyesi- csatában. Súlyos veszteségeket szenvedett Bar-sur-Aube-nál. Később részt vett az arcis-sur-aube-i-, fère-champenoise-i, illetve a párizsi csatában.
1848-ban az ezred három osztályát MagyarországrólBécsbe helyezték, és részt vett a krajnai tabori-csatában. Részt vett Bécs bevételében. Az 1. őrnagyi osztályt először a Délvidékre helyezték, majd a szerbek lojalitása láttán vissza vezényelték Bécs alá. Bécsben a közrend fenntartásában vett részt.
1849-ben részt vett a győri csatában, illetve Bakonybélnél szét vert egy honvéd alakulatot. Később két osztálya részt vett a váci- és a nagysallói csatában. Egy harmadik osztály Kátynál ütközött meg a magyar honvéd seregekkel. A tavaszi hadjárat során a III. Hadtest részeként egészen a Tiszáig nyomult előre.
1866-ban részt vett az északi hadsereg kötelékében skalitzi csatában és königgrätzi csatában.
Első világháború
A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé gyalogosként vetettél be az ezredet. Majd 1918-ban a felszámolták a győztes hatalmak nyomására.
Megszüntetése
1918 őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország kikiáltotta függetlenségét. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a Császári és Királyi 16. Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált, nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.
1914. júliusi alárendeltségi állapot
VII. Hadtest – 2. Lovassági Hadosztály – 3. Lovasdandár
Egyenruha: világoskék atilla fehér gombokkal és hamuszürke csákó takaróval
A 16. Huszárezred őrmestere téli ruházatban
Szervezete
A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat.
1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.
Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:
az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály
1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték.
Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.
Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999
Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000
Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs, 1898–1905
Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs, 1967
B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs, 1999
Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München, 1974
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az k.u.k. Husarenregiment „Graf Üxküll-Gyllenband“ Nr. 16 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
