Christian Urstis
Christian Urstis (1544 – 1588. március 29.) német matematikus, teológus, történetíró. A neve előfordul Urstisius, Wurzticius, Wurstisen alakban is. ÉletútjaApja, Pantaleon Wurstisen, Liestalból származott, de Bázel közelébe költözött, és 1545-ben bázeli polgár és utóbb városi tanácsos lett. A fiú a Thomas Plater gimnáziumban tanult, majd a Bázeli Egyetemen teológiai, valamint matematikai és történelmi tanulmányokat folytatott. 1562-ben nyerte el a magisteri fokozatot, azaz a filozófiai doktorátust. A következő évben az akkor Bázelhez tartozó Groß-Hüningen falu lelkésze volt, 1564-ben pedig ideiglenes segédlelkésszé lett a bázeli St. Theodor templomban, de közben az egyetemen matematikát tanított. A lelkészséget hamar feladta, mivel a hívei nem értették beszédeit. Matematikatanárként írta meg Elementa Arithmeticae című művét valamint egy kommentárt Purbach bolygóelméletéhez – mindkét írás még sokkal halála után is használatban volt. Utóbbi művében egyértelműen a kopernikuszi elmélet mellett állt ki. Komoly bizonyítékok támasztják alá azt is, hogy utazást tett Itáliába, és Páduában tartott előadásával egyike volt azoknak, akik Galileihez elvitték a kopernikuszi új tanokat. Történetírói fő művét, Bázel krónikáját 1570-ben kezdte el írni, és 1580-ban jelent meg. Ebben a címereken a színeket azok kezdőbetűivel jelölte.[1] 1577-ben az Epitomes historiae Basiliensis jelent meg, amely egy fajta történelmi helyrajz, és bizonyos értelemben a bázeli krónika előmunkája. Folyamatosan gyűjtötte a bázeli vonatkozású forrásokat, így jöttek létre a bázeli püspökség címerkönyve mellett különböző kéziratos gyűjteményei, például az Analecta, amelyek mai is értékes alapot képeznek Bázel történetének kutatásához. 1585-ben jelent meg két kötetben a Germaniae historicorum illustrium ll., amely a korai német történelem kilenc történetírójának munkáit tartalmazta. Az Urstis hagyatékábam talált feljegyzések szerint szándékában állt megírni a Német Birodalom történetét, de ezt a tervét hivatali kötelezettségei miatt nem tudta megvalósítani. 1585-ben felcserélte a matematikatanárságot az ószövetségi teológiával, majd pár év múlva városi történetíróvá nevezték ki. A hivatal igencsak kedvére való volt, mert megnyitotta előtte a városi levéltár addig hozzáférhetetlen iratait. 1588 márciusában azonban megbetegedett és pár hét múlva, 44 éves korában meghalt. Művei
Hivatkozások
Források
Kapcsolódó cikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia