|
Charles de Freycinet
Charles Louis de Saulces de Freycinet (Foix, 1828. november 14. – Párizs, 1923. május 14.) francia politikus, mérnök, a Francia Köztársaság Becsületrendjének főtiszje. A Harmadik Köztársaság 11., 14., 19. és 25. miniszterelnöke. PályafutásaAz 1848-as februári forradalom idején az École polytechnique diákja volt, és önkéntes összekötőként az ideiglenes kormány szolgálatába lépett. Bányamérnökként először Mont-de-Marsan környékén, majd Chartres-ban és Bordeaux-ban dolgozott. A közlekedési ipar fejlesztése érdekelte, 1852-ben a Compagnie des Chemins de fer du Midi vasúttársaságnál helyezkedett el, 1861-ben állami szolgálatba lépett. III. Napóleon uralmára ellenségesen tekintett. 1870-ben felajánlotta segítségét a nemzetvédelmi kormánynak, amikor Léon Gambetta műszaki ismeretekkel rendelkező munkatársat keresett. Freycinet-t először Tarn-et-Garonne prefektusává nevezte ki Montaubanban, majd a hadügyminiszter személyes megbízottja lett Tours-ban. Jelentős szerepet játszott a nemzetvédelem megszervezésében. A porosz–francia háború idején ő szerelte fel a tartalékosokat rendkívül nehéz körülmények között. A békekötés után Gambettával egy időben visszavonult. 1876-ban a szenátus tagjává választották. A republikánus baloldalhoz tartozó technokrata Freycinet rövid idő alatt nagy befolyásra tett szert. 1877-től 1879 végéig közmunkaügyi miniszter Jules Dufaure ötödik kormányában, majd William Henry Waddington kormányában. Nagyszabású tervet dolgozott ki a hajó- és vasútvonalak a bővítésére, és a kikötők fejlesztésére. Javaslatait kedvezően fogadták, és pozíciója tovább erősödött az ország régióiban tett látogatása után. Freycinet-vel kezdődött a republikánus politikusok kapcsolatvelvétele az üzleti világgal.  1879-ben miniszterelnök és külügyminiszter. A szerzetesrendek (elsősorban a jezsuiták) körül kialakult vitában mérsékelten foglalt állást, ezért kormánya egy évvel később megbukott Jules Ferry antiklerikális magatartása miatt. Seine megye szenátora 1882-ben, és újra megbízást kapott kormányalakításra. Hibát követett el, amikor nem küldte el a francia flottát Alexandria bombázására. A következmény az lett, hogy megszűnt a francia befolyás Egyiptomban. Mivel erős ellenzékkel találta magát szemben, néhány hónap múlva leköszönt. 1885-ben rövid időre külügyminiszter, 1886-ban harmadik kormányát hozta létre, ami egy évig működött. 1887-ben köztársasági elnökjelölt. Végül ő is, és vetélytársa, Jules Ferry a mérsékelt Sadi Carnot-ra szavazott. 1888 áprilisában Charles Floquet a hadügyminisztérium élére állította, így hosszú idő után újra polgári foglalkozású került erre a posztra. Freycinet nagyban hozzájárult Franciaország haderejének modernizálásához és demokratizálásához. 1890-ben alakította meg negyedik, egyben utolsó kormányát. Sikerült szociális törvényeket bevezetnie illetve előkészítenie, de a vallás kérdésén megbukott kormánya. 1890-ben a Francia Akadémia tagjává választották. 1892 februárjától újra hadügyminiszter. Decemberben a Panama botránnyal kapcsolatban megemlítették a nevét, s bár bizonyítékot nem találtak, 1893 januárjában lemondott miniszteri posztjáról. Rövid időre visszavonult, majd a szenátus hadügyi bizottságának lett elnöke. 1898-ban elfogadta a hadügyi tárcát, de 6 hónap után lemondott a viharos politikai légkör miatt. Rövid időre államminiszter Aristide Briand kormányában. 1920-ban végleg visszavonult a politikától. Munkái
Források
Kapcsolódó szócikk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.png)
Portal di Ensiklopedia Dunia
