|
Centrál Színház
A Centrál Színház a budapesti színházak egyike, amely a VI. kerületben a Révay utcában található. 1997-ben részben fővárosi fenntartású színházként alakult Vidám Színpad néven. A 2000-es évek elején teljesen fővárosi tulajdonba került miközben műfaji váltáson ment keresztül. Ezt követően 2008-ban kapta a Centrál Színház nevet, majd 2017 júliusától Puskás Tamás magánszínháza lett. TörténeteVidám SzínpadA Vidám Színpad 1997. január 1-jével[1] a színházak között az elsők egyikeként alakult közhasznú társaság. Ennek 51 százalékban a fővárosi önkormányzat, 49 százalékban maga az igazgató volt a tulajdonosa. A Fővárosi Közgyűlés által 1996 augusztusában megalapított Vidám Színpad Közhasznú Társaság ügyvezetésére 1996 szeptemberében a Tulajdonosi Bizottság – a Kulturális Bizottság véleményének kikérése mellett – pályázatot írt ki.[1] Ennek tartalmaznia kellett az 1997 január elsejétől a teátrum ügyvezetői feladatkörét ellátó pályázó pontos üzleti tervét, figyelembe véve, hogy évente 220 előadás és 3 bemutató megtartása a kötelező. A tervek szerint a pályázat még arra is lehetőséget adott, hogy a direktor megszerezze akár a többségi tulajdont is, de a fővárosi önkormányzat így is megőrizheti befolyását, ha azonban a kinevezett igazgató nem kívánja a többségi tulajdonrészt megvásárolni, automatikusan a fővárosra száll át ez a jog. A korábban az épületben működött, de jogutód nélkül megszüntetett Vidám Színpad igazgatója, Bodrogi Gyula volt az egyetlen pályázó, és akit egyébként a kulturális bizottság és a pályázatot elbíráló kuratórium is támogatott. A megszüntetés költségeit, több mint tizenegymillió forintot, a főváros állta, s a későbbiekben évi negyvenhárommillió forinttal kívánta támogatni a színházat. Az új közhasznú társaság működését ellenőrző öttagú felügyelő-bizottság tagjai: Moór Marianna, Geberle Erzsébet, Kibédi Ervin, Komlós Aladár és Csúcs László voltak. Bodrogi Gyula ügyvezetői megbízatása 2000. május 31-ig szólt. A korábbi színház ingó és ingatlan vagyona a közszolgálati szerződés értelmében a kht. ingyenes szívességi használatába került, cserébe a társaság kötelezettsége volt gondoskodni azok karbantartásáról. Az ingó vagyontárgyak közül a díszletek és jelmezek az ötödik év végére a kht. tulajdonába kerültek, a többi ingóság és ingatlan a szerződés lejártával visszakerült a fővároshoz. A ház tehát továbbra is az önkormányzaté maradt, az abban történő változások és a haszon a tulajdonosi arányban oszlott el. A szerződéskötésekben azonban az igazgatónak szabad keze volt. Így, a Vidám Színpad gazdasági irányítója, Schmidtné dr. Holló Erzsébet, a főmérnöke Szojka Gyula és így további munkatársakkal újra-, míg a színészekkel már szerepre szerződött, néhányakkal pedig úgynevezett készenléti szerződést[m 1] kötött.[3][4][2] A Vidám Színpad Színházművészeti Közhasznú Társaság az 1998. október 8-án keltezett társasági szerződéssel alakult meg.[5] A színházban műfajában kabaré, kamaramusical, bohózat, vígjáték, esetleg varieté műsor is színre került, ha megfelelt a művészi és az anyagi feltételeknek.[2] 2001-ben Bodrogi Gyula lemondott a színház vezetéséről az anyagi problémák miatt, tulajdonrészét a Fővárosi Közgyűlés 1,75 millió forintért (plusz a névértéket a KSH által hivatalosan közzétett infláció mértékével megtoldva) kivásárolta, mivel a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága biztonságosabbnak ítélte a Vidám Színpad jövőjét, ha ők a százszázalékos tulajdonosok. A válságkezelő vezető Bóka B. László színháztörténész, újságíró lett, aki nagy művészi és művészeti átalakításokba kezdett, illetve többek között a teátrum adósságállománya mellett nem tudta kifizetni a művészek járandóságait sem. Ekkor csupán két színész, Straub Dezső és Spindler Béla rendelkezett évadszerződéssel.[6][7][8][9] Eközben, 2002-ben, a Fővárosi Önkormányzat és a Vidám Színpad Kht. által alapított Vidám Színpad örökös tagja kitüntető címet – ami a leírás alapján a legalább 15 esztendeje e teátrumban játszó, kiemelkedő teljesítményt nyújtó művészek kaphattak meg – az „Ezt is túléltük!” című, a Vidám Színpad fél évszázados évfordulójára készült előadás keretében Bodrogi Gyula kapta meg, művészi pályája és igazgatói tevékenysége elismeréséül.[10] Mások már nem részesülhettek itt e címben, csak később, a már Böröndi Tamás és Straub Dezső vezette új Vidám Színpadtól.[11][12][13] Miután a kulturális kérdésekkel foglalkozó fővárosi képviselők 2003-ban kétszer is elutasították Bóka László üzleti tervét és menesztették, felkértek két művészt, Kalmár Tibort és Puskás Tamást a színház megmentésére vonatkozó koncepciójuk megírására és kiírtak egy pályázatot válságkezelő igazgatói megbízatásra. Az ellehetetlenült anyagi helyzetben lévő intézmény 2001-es 35 milliónyi adóssága addigra 82 és fél millió forintra nőtt.[14][15][16] 2003 szeptemberétől Puskás Tamás vette át a Vidám Színpad vezetését és a színház újra új útra lépett. Megújította a társulatot, a repertoárt és a közönséget is. Már ekkor meg szerette volna venni, ám a főváros még nem adta el a színházat, így öt saját tulajdonjogú előadását – négy Shakespeare-t és Beaumarchais: Figaro házasságát,[17] amiket eredetileg utazószínházi előadásokként, egy amerikai filmes gázsijából hozott létre – apportként vitte be a vállalkozásba. Néhány év alatt a művészszínházi irányt (melyben a Krétakör Színház előadási is helyet kaptak) hátrahagyva rátalált a saját hangjára a jól bevált Broadway-darabokkal.[18] 2008-ban mindenkit elküldött, hogy teljesen új társulatot építhessen fel a továbblépéshez. Centrál Színház2008 nyarán a Fővárosi Közgyűlés határozatai alapján a Vidám Színpad Kht. neve Centrál Színház megnevezésre módosult.[19] A tulajdonos 2009. április 30-i hatállyal a Centrál Színházat nonprofit kft.-vé alakította.[5] A 2010-es évek közepére a repertoáron a költséghatékony néhány fős, sztár-szereposztással színre kerülő darabok mellett nagyobb zenés produkciókkal, csökkenő fenntartói támogatás mellett csaknem megduplázta a közönséget, illetve megtriplázta a bevételt. A színházban megfordult többek között Bozsik Yvette, Haumann Péter, Rudolf Péter és Cserhalmi György is, a darabok többségét Puskás Tamás rendezi, és felesége, Básti Juli is szerepet kap számos előadásban.[18]
2014. június végén határozott a Fővárosi Közgyűlés a Centrál Színház magánosításáról,[18] ami végül 2017. augusztus 14-étől[21] került Puskás Tamás tulajdonába. 50 millió forintért jutott hozzá a színházat Centrál Színház Színházművészeti Nonprofit Kft.-hez, melyben az épület kivételével – amit 10 évre szóló bérleti szerződéssel kapott meg – benne foglaltatnak a színházi működéséhez szükséges nem beépített berendezések, színpadi jogok, díszletek és jelmezek. A takarékos és sikeres működés miatt olyan sok pénz volt a kft.-ben, hogy a Főváros a mellett döntött, hogy a pénz egy részét a színház felújításra használja el. A magánosítás után már nem kell támogatnia a színházat és nem az önkormányzatot terhelik az épület karbantartási költségei sem, ugyanakkor a bérleti díjat továbbra is beszedik.[22] Mint társulatos – repertoár színház, elsősorban a saját darabok és produkciók alkotják a műsorstruktúrát, aminek ezek mellett több befogadott előadás is része. Állandónak mondható az évadonkénti legalább 2–3 új bemutató megtartása. A nagyszínpadon magyar és külföldi, prózai és zenés-táncos, kortárs és klasszikus előadásokat egyaránt játszanak, melyeknél fontos szempont, hogy népszerűek, közönségvonzók legyenek, de igényesek és unikálisak is, míg az intim kisszínpadon kísérleti hangú, komorabb tónusú darabok is helyet kapnak.[23] Igazgatói
Örökös tagság
Művészek (2024/2025)
Az épület Az eklektikus stílusban épített[26] három emeletes bérház földszintje eredetileg is mulatónak épült – előcsarnoka azonban egy üvegtetővel fedett kerékpár- és sportcsarnok volt, ami csupán később vált a színház részévé.[27] A helyiséget a berlini tanulmányútjáról hazatért fiatal építész, Upor Tibor, a későbbi neves díszlettervező építtette át kamarajellegű színház céljára az 1920-as évek végén. 1970-ben Siklós Mária felújítási tervei alapján alakítottak ki egy üzemi szárnyat – öltözőkkel, a gépházzal (klíma és lift) – és szétválasztották a színház előterét a bérház feljárati lépcsőházától. 1979 márciusában avatták az épületben a padlástérben a színház új, száz férőhelyes több részre osztott kamaraszínpadát, az addig máshol játszó Kis Színpad néven.[28][29][30] 2004-ben Fernezelyi Gergely tervei alapján egy újabb felújítás következett. Ekkor átalakították a homlokzatot, így eggyel több bejárati ajtó készült, ami az eredeti állapothoz közelítette a bejárat képét. 2006-ban a színház klímaberendezése és a gázkazán került felújítása, majd ezt követte a nézőtér felújítása. Ekkortól összesen 427 ülőhely várja a nézőket, az addigiaknál szélesebb székekkel, mivel az emeleti erkélypáholyokat megszüntették és helyükön is széksorokat alakítottak ki.[28] 2016-ban 170 millió forintból megújult a színház előtere – Benson Marcell építész, tervezőművész még 2012-ben a Centrál Színház és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szervezésében megrendezett belsőépítészeti pályázaton elnyert munkája alapján[27] –, öltözői és szervezői épülete is.[31] MegjegyzésekHivatkozások
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
