Carelli Gábor
Carelli Gábor (eredeti neve Krausz Gábor Pál) (Budapest, 1915. március 10. – New York, 1999. január 22.) magyar származású amerikai operaénekes (lírai tenor). Pályáját Krausz Gábor néven kezdte, 1938. június 1-jén vette fel a Carelli nevet. 1939-ben a firenzei opera Bohémélet előadásán debütált az új vezetéknévvel. ÉleteÉdesapja, dr. Krausz Béla ügyvéd útmutatása alapján jogi tanulmányokat folytatott, de a szülők nem zárkóztak el a zenei pálya elől sem, mert édesanyja dr. Lichtenberg Emil kórusában énekelt, de hegedűn is jól játszott. Bécsi próbaéneklések alapján atyai áldást kapott. 1924 és ’32 között a világnak sok zenészt adó Markó utcai gimnázium diákja volt.[1] Az osztályünnepségeken rendszeresen énekelt nápolyi dalokat. 1932-től Lichtenberg tanácsára dr. Székelyhidy Ferencnél tanult énekelni. Néhány hónapot járt a Zeneakadémiára (1934. szeptember–1935. február). Első nyilvános fellépése (egy brünni próbakoncert után) még Krausz Gábor néven Ferencsik János egyik Mozart-hangversenyén volt a Lipótvárosi Casinóban 1935. november 23-án, amikor a Varázsfuvola egyik Tamino-áriáját énekelte. 1936-tól 1939-ig Rómában végezte zenei tanulmányait. Felfedező mestere Beniamino Gigli olasz tenor volt. A második világháború fenyegetettségei elől Amerikába költözött. A kezdeti esztendőkben kis társulatokkal énekelt, rendezett különböző városokban. Egy sikeres dallasi fellépés után jött az első nagy szerep a Falstaffban, Arturo Toscanini vezényletével, az NBC szimfonikus zenekarával. 1950-től a New York-i operaházba szerződtették, ahol hosszú ideig a legtöbbet foglalkoztatott tenoristának számított. Évtizedeken át tanított a manhattani School of Music zenei főiskolán. Az ötvenes években nem jöhetett Magyarországra, de 1960-tól ismét szerepelt Budapesten. A Magyar Rádióban évtizedekkel ezelőtt nagy érdeklődést kiváltott műsorsorozata volt az opera történetéről. 1997 áprilisában látogatott utoljára Magyarországra. Szerepei
Önéletrajza
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia