|
Caproni Ca.3
A Caproni Ca.3 olasz gyártmányú nehézbombázó volt az első világháború idején. Története Gianni Caproni olasz konstruktőr az általa tervezett hárommotoros Caproni Ca.1-et továbbfejlesztve, kicserélte a középső, tolólégcsavart hajtó, 100 lóerős motort egy 150 lóerős Isotta-Fraschini motorra. Ez volt a Ca.2, amelyből csak 9 készült, mert a kedvező tapasztalatok alapján a másik két motort is 150 lóerősekre cserélték. Így jött létre a Caproni Ca.3 (a hadsereg rendszeresítési kódja szerint, a gyár kezdetben Caproni 450hp-nek nevezte, a háború után pedig Ca.33-ként hivatkozott rá). 250-300 darab készült az olasz hadseregnek és a flottának (amely torpedóvetőként használta). Később licenc alapján a francia Robert Esnault-Pelterie is készített belőle 83-at (egyes források szeriont csak 19-et). A Ca.3 kétfedelű, hárommotoros nehézbombázó volt. Szárnya és törzse is fakeretes volt, amit lakkozott vászonnal borítottak. A rövid törzset kétoldalt hosszú faroktartók fogták közre: ezek elejére voltak szerelve a két húzólégcsavart hajtó motorok. A törzs végén egy harmadik motor tolólégcsavart forgatott. Személyzete négy főből állt: az elülső géppuskásból, két pilótából és a hátulsó géppuskás-szerelőből, aki gyakorlatilag a hátsó motoron, a propeller előtt állt egy védőketrecben és a légcsavar fölött lőtt a fegyverével. Futóműve előre néző háromszög alakban elhelyezett három duplakerékből állt. A két faroktartó fogta közre a vízszintes vezérsíkot, amire három függőleges vezérsíkot építettek rá. Hogy landoláskor a farok ne sérüljön, a faroktartók alá csúszószánokat szereltek. Fegyverzete alapesetben két 6,5 vagy 7,7 mm-es Revelli géppuskából állt, egyik a gép orrában, a másik a törzs végén a ketrecben. Egyes példányokra hátul két, sőt akár három géppuskát is felszereltek. A bombaterhet kívülről függesztették a törzs alá. A 15 olasz bombázószázadon kívül (amelyből három 1918-ban a nyugati fronton segítette a franciákat) a Caproni Ca.3-akat a francia légierő és amerikai expedíciós haderő is alkalmazta. A brit légierő is használt olasz bombázókat, de csak hat darab Ca.4-est.[1] Az első világháború után néhány példány még akkor is szolgálatban volt, amikor Benito Mussolini megindította az első észak-afrikai hadműveleteket. 1919. május 4-én a csehszlovák kormány hadügyminisztere, a francia hadseregben tábornoki rangban szolgáló Milan Rastislav Štefánik Olaszországból repült Pozsonyba egy Caproni Ca.3-assal, de Pozsonyivánka mellett a repülőgép lezuhant, a miniszter és a gép személyzete pedig életét vesztette. Caproni Ca.3-asok Braccianóban, az Olasz Légierő Múzeumában; a pöstyéni Hadtörténeti Múzeumban (csak másolat) és az amerikai Daytonban, az Amerikai Légierő Múzeumában tekinthetők meg. Változatai Az alábbi kódokat csak a háború után vezették be, a hadsereg hivatalos elnevezése valamennyire a Ca.3 volt.
Rendszeresítő országokMűszaki paraméterei
Jegyzetek
Források
Fordítás
|
||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
