A zsidó Steinschreiber családba született Tiszakarádon, 1931-ben. A második világháború alatt egész családját deportálták, több koncentrációs tábort is megjárt, többek között Auschwitzot, Dachaut és Bergen-Belsent. Édesanyja Auschwitzban, édesapja és bátyja Dachauban lelték halálukat, ám Edith Eliz nevű testvérével túlélte a táborokat. 1945 után Magyarországon, majd Csehszlovákiában élt. Tizenhat évesen férjhez ment Milan Grünhöz, akivel Izraelbe költözött. Házasságuk egy évig tartott. Második férjével, Danny Rothtal sem maradt hosszú ideig együtt. Máig harmadik férje (Bruck) családi nevét viseli, bár még húszéves kora előtt elvált tőle is.[2]
Folyamatos költözködései közben sokféle munkát végzett: volt balerina, szabónő, modell, szakácsnő, szépségszalon igazgatója.
1954-ben Olaszországba költözött, később felvette az olasz állampolgárságot, és máig ott él. Megismerkedett az ország legnagyobb költőivel, Eugenio Montaléval, Giuseppe Ungarettivel és Mario Luzival. Barátságot kötött Primo Levivel, az ő bátorítására kezdte el lejegyezni emlékeit a holokausztról. Több neves olasz újságnak — Il Tempo, Corriere della Sera, Il Messaggero — írt cikkeket a zsidó identitásról és az izraeli politikáról.
Rómában ismerkedett meg negyedik férjével, Nelo Risifilmrendezővel. Később maga is belekóstolt a rendezésbe; első filmjeImprovviso címmel 1979-ben készült,[3] egy katolikus családban felnövő tinédzser életéről. 1986-ban tévéfilmet rendezett Ferdinando Camon regényéből.
A L’Osservatore Romanovatikáninapilap 2021 januárjában interjút készített vele az Emlékezet Napja alkalmából. Ferenc pápát mélyen megrendítette Edith Bruck tanúságtétele, így február 20-án személyesen felkereste az auschwitzi túlélőt a város központjában lévő lakhelyén.[5]
Műveinek első olasz kiadása
Chi ti ama così (Milánó: Lerici, 1959; Velence: Marseille 1974); Ki téged így szeret, fordította Székely Sándor
Andremo in città (Milánó: Lerici, 1962; Róma: Carucci, 1982; Nápoly: L'ancora del Mediterraneo, 2007); Római lakás haszonélvezettel, fordította Székely Éva
È Natale, vado a vedere (Milánó: Scheiwiller, 1962)
