Bredeczky Sámuel
Bredeczky Sámuel (Jakabvágása, 1772. március 18. – Lviv, 1812. június 19.) evangélikus püspök, tanár, honismereti író. ÉleteAtyja kántortanító volt. Ő volt a család hatodik gyermeke. Miután középiskoláit Késmárkon, Csetneken és a soproni gimnáziumban elvégezte, 1796 nyarán a jénai egyetemre ment. Itt teológiát, filozófiát, geológiát, geográfiát és mineralógiát is tanult. Meglátogatta Goethét, Schillert, Herdert és Wielandot Weimarban. Goethe megajándékozta őt „Hermann és Dorothea" című munkájával és levelezett vele. 1798-ban visszatért hazájába és a soproni evangélikus polgári iskolánál kapott alkalmazást; innét 1802. szeptember 16. Bécsbe ment az ottani protestáns iskolához; később hitoktató lett az evangélikus templomnál, 1805-ben lelkész a krakkói s podgorzei községben, végre 1806-ban Lembergben lett lelkész és püspök. Tanári és egyházi működése mellett szabadidejét a tudomány művelésére fordította, s mint példaképe J. W. Goethe ásványgyűjtő kalapáccsal indult a lakóhelyeit övező erdőkbe kirándulásra. Tagja volt a jénai mineralógiai s a szász-góthai erdészeti társaságnak. Főleg a topográfia érdekelte: e tárgykörben több jelentős művet is írt. „Magyarország topográfiai zsebkönyvét” még Sopronban adta ki 1802-ben, majd Bécsben az „Adatok a Magyar királyság topográfiájáról” című, társszerzőkkel készült munkáját, s ugyanitt 1809-ben az „Úti megfigyelések Magyarországról és Galíciáról” címűt. Minden műve németül jelent meg. Ma már tudománytörténeti értékűnek számít a Baradla-barlangról szóló könyve. Munkái
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia