Borsos Béla (építészmérnök)

Ez a szócikk az építészmérnökről szól. Hasonló címmel lásd még: Borsos Béla (egyértelműsítő lap).

Borsos Béla Sándor
Született	1913. július 31.[1] Beregszász
Elhunyt	1991. október 7. (78 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	építészmérnök, művészettörténész, egyetemi tanár
Iskolái	Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1936) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1948)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/7-1-18)[2][3]
Sablon Wikidata Segítség

Szentgróthi Borsos Béla Sándor (Beregszász, 1913. július 31. – Budapest, 1991. október 7.) építészmérnök, művészettörténész, egyetemi tanár, a művészettörténeti tudományok nagydoktora, a Magyar Építészeti Múzeum alapítója.

Felmenői, családja

A Borsos családból származik, amely III. Ferdinánd magyar királytól 1646. október 1-én Zala vármegyében kapott címeres nemeslevelet. Ősei előbb Erdőhorvátiba, majd Királyhelmecre, később Nagygéresre költöztek, ahol dédapja, Borsos Péter (Nagygéres, 1806. december 5. – Nagygéres, 1895. december 23.) 1842–ben igazolta a család nemességét. A család nemességét és szentgróthi előnevét 1938-ban a Belügyminisztérium is igazolta.

Nagyapja, Borsos György (Nagygéres, 1839. február 13. – Nagygéres, 1898. szeptember 14.) gazdatiszt. Édesapja Borsos József Kálmán (Makkoshotyka, 1875. november 13. – ) a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke, édesanyja nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter (Sárospatak, 1882. február 13. – ). Szülei 1900. április 21-én Sárospatakon kötöttek házasságot.

Testvére:

• József Zoltán, építőmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (Sátoraljaújhely, 1901. január 6. – Budapest, 1981. július 5.) 1. felesége: Budapest, 1931. szeptember 8.[4] Szécsi Terézia Irén (Budapest, 1907. szeptember 28.[5] – Budapest, 1971. május 20.),[6] 2. felesége: Irányi Lujza

Feleségét, pilisi Neÿ Ákos mérnök és kisjeszeni és folkusfalvi Jeszenszky Lea lányát, buzinkai Buzinkay György özvegyét, Neÿ Katalint (1915 – 2011) Budapesten 1946-ban vette el. Leánya, Borsos Klára 1947-ben született Budapesten. Belsőépítész, stylist, szakújságíró.

Tanulmányai

Elemi iskoláit Beregszászon és Sátoraljaújhelyen, középiskoláit Szolnokon végezte. 1931-ben a szolnoki Verseghy Ferenc Reálgimnáziumban tett érettségi vizsgát. Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen folytatta, ahol 1936-ban szerzett építészmérnöki oklevelet. 1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen végbizonyítványt és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1967-ben előbb a művészettörténeti tudományok kandidátusa, majd 1986-ban doktora.

Munkássága

Pályafutását Budapesten 1936-ban különböző kivitelező cégeknél mérnökként, építésvezetőként, magasépítési tervezőként kezdte. A második világháború után a budapesti műemlékek helyreállítási munkáiban vett részt, melynek során rengeteg tapasztalatot szerzett a műemlékvédelem gyakorlati és tudományos problémáinak kezelésében. 1938 és 1950 között a II. sz. Mélyépítési és a XIII. sz. Magasépítési Ügyosztály tisztviselője, a Budapesti Városrendezési Tervező Intézet Tudományos Osztályának (1950–1952), majd a Budapesti Városépítési Tervező Iroda (Buváti) Műemléki és Várostörténeti Szakosztály helyettes vezetője (1952–1963). Az Országos Műemlékfelügyelőség Igazgatási Osztályának, majd a Gyűjteményi Osztályának vezetője 1963 és 1976 között. Vezetősége idején fogalmazódott meg a Magyar Építészeti Múzeum létrehozásának igénye, a létrejött múzeumnak később ő lett az első vezetője. 1953-tól 1955-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának oktatója. 1955 és 1962 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, majd Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, továbbá 1962-től az Iparművészeti Múzeum oktatója. 1969-től a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek címzetes egyetemi docense, majd címzetes egyetemi tanára.

Építészet- és iparművészet-történettel, műemlék-elméleti és -helyreállítási, valamint esztétikai kutatásokkal foglalkozott. Műemlékvédelmi feladatai mellett elsősorban a műtárgyak művészi és technikai kérdései foglalkoztatták, ezen belül is elsősorban az üvegtárgyak és lőportartók kedvenc témakörei. Feldolgozta a magyarországi és az európai üvegművesség történetét. Nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az üvegművesség-történet nomenklatúrájának kidolgozásában. Ő nevezte el az üvegművesség két nagy és ellentétes technikai eljárásból eredő készítményeinek kategóriáit: fúvottüveg-stílusnak és kristályüveg-stílusnak. Nagydoktori értekezésben az európai üvegművesség fejlődését vizsgálta, doktori disszertációjában a lőporszarukkal foglalkozott.

1952-től részt vett a Budapesti Műemléki Topográfia szerkesztésében, illetve az óbudai műemléki, régészeti és városképi rendezési tervek elkészítésében. Jelentős szerepet vállalt a főváros műemléképületeinek összeállításában, városképileg fontos épületei történetének feldolgozásában.

Elismertsége

Dr. Borsos Béla Sándor munkájának elismertségét jelzi, hogy tagja volt 1952 és 1962 között a Magyar Tudományos Akadémia Városépítés-történeti Albizottságának. Tovább 1964-től rendes tagja az International Association for the History of Glass-nek.

Halála, emlékezete

Dr. Borsos Béla Sándor 1991 októberében Budapesten hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben található.

Születésének századik évfordulóján, 2013. szeptember 18-án az Iparművészeti Múzeumban emlékkonferenciát és kiállítást rendeztek a tiszteletére.[7]

Főbb művei

• A magyar üvegművesség története. Egyetemi doktori értekezés (Bp., 1948)
• Régi pesti üvegpoharak (A „Budapest” könyvtára. 8. Bp., 1948)
• Az óbudai városrendezés régészeti előkészítése (Építés, építészet, 1951)
• Bonyhád városképi és műemléki vizsgálata (Bp., 1953)
• A Vár szerepe Budapest városképében. Pogány Frigyessel (Magyar Építőművészet, 1954)
• Az óbudai táborváros- múzeum városrendezési jelentősége és építőművészeti megoldása (Budapest, Régiségei, 1955)
• Buda városképének kialakulása (Magyarország műemléki topográfiája. Bp., 1955)
• Budapest műemléképületeinek jegyzéke. Összeáll. Többekkel (2. jav. kiad. Bp., 1955)
• A Király-fürdő (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1957)
• A Királyfürdő helyreállítása (Műemlékvédelem, 1958)
• Budapest építészettörténete, városképei és műemlékei. Sódor Alajossal, Zádor Mihállyal. Ill. Kovács Ödön (Bp., 1959)
• Régi magyar üvegművészet. Kismonográfia (Iparművészet. Bp., 1965; németül és angolul is)
• A magyarországi üvegművesség története. Kandidátusi értekezés (Bp., 1966)
• A műemléki szakigazgatás főbb kérdései (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1966)
• A Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságának működése és a gyűjtemények kialakulásának kezdete. I. (Magyar Műemlékvédelem. 1967–1968. Bp., 1970)
• Korai magyar fürdőkúra-poharak (Orvostörténeti Közlemények, 1971)
• A magyar műemlékvédelem hivatala és gyűjteményei az 1881. évi törvény megjelenésétől Henszlmann Imre haláláig. II. (Magyar Műemlékvédelem. 1971–1972. Bp., 1974)
• Régi pest-budai patikák üvegedényei (Orvostörténeti Közlemények, 1974)
• A magyar üvegművesség (Bp., 1974)
• Az üvegművesség története és szakmai esztétikája. Egyetemi tankönyv (Bp., 1975)
• A műtárgyak állapota és értéke (Művészettörténeti Értesítő, 1979)
• Magyar vadász lőportartók (Bp., 1982; németül és angolul is)
• Anyag és technika stílusformáló szerepe az európai üvegművesség történetében. Doktori értekezés (Bp., 1985)

Származása

Borsos Béla Sándor családfája

szentgróthi Borsos Béla Sándor (Beregszász, 1913. július 31. – Budapest, 1991. október) építészmérnök, művészettörténész, egyetemi tanár, a művészettörténeti tudományok kandidátusa, a Magyar Építészeti Múzeum alapítója	Apja: szentgróthi Borsos József Kálmán (Makkoshotyka, 1875. november 13.[8] – ) a Szolnoki Királyi Ügyészség elnöke	Apai nagyapja: szentgróthi Borsos György (Nagygéres, 1839. február 13. – Nagygéres, 1898. szeptember 14.) gazdatiszt	Apai nagyapai dédapja: szentgróthi Borsos Péter (Nagygéres, 1806. december 5. – Nagygéres, 1895. december 23.) 1842-ben igazolta a család nemességét
			Apai nagyapai dédanyja: Vagrintsits Katalin
		Apai nagyanyja: hubói Hubay Berta (Tarcal, 1852. május 29.[9] – Nagygéres, 1928. augusztus 29.)	Apai nagyanyai dédapja: hubói Hubay Boldizsár református kántor
			Apai nagyanyai dédanyja: Danavár Amália
	Anyja: nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter (Sárospatak, 1882. február[10] – ?)	Anyai nagyapja: nemes Sarkadi Nagy Sándor földbirtokos	Anyai nagyapai dédapja:
			Anyai nagyapai dédanyja:
		Anyai nagyanyja: nemes Sarkadi Nagy Sára	Anyai nagyanyai dédapja:
			Anyai nagyanyai dédanyja:

Jegyzetek

1. BnF-források (francia nyelven)
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
3. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
4. nemes szentgróthi Borsos József Zoltán és Szécsi Terézia Irén házassága, Budapest V. kerület polgári házassági anyakönyve, 634/1931. folyószám.
5. Szécsi Terézia Irén születése, Budapest V. kerület polgári születési anyakönyve, 236/1917. folyószám.
6. Szécsi Terézia Irén halála, Budapest VI. kerület polgári halotti anyakönyve, 563/1971. folyószám.
7. 100 éve született Borsos Béla – emlékülés és kiállítás az IMM-ben
8. Borsos József Kálmán születése, Makkoshotyka ref. egyházközség anyakönyve, 3/1875. folyószám.
9. hubói Hubay Berta születése, Tarcal ref. egyházközség anyakönyve, 26/1852. folyószám.
10. nemes Sarkadi Nagy Ilona Eszter születése, Sárospatak ref. egyházközség anyakönyve, 9/1882. folyószám.

Források

• Borsos Béla (1913–1991) életrajza a Névpont oldalán
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

További információk

• Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001
• Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968
• Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943
• Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
• Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub