Boica (Reketyefalva község)

Hasonló cikkcímek és megnevezések: Boica (egyértelműsítő lap).

Boica (Boița)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Hunyad
Község	Reketyefalva
Rang	falu
Községközpont	Reketyefalva
Irányítószám	337371
SIRUTA-kód	90743
Népesség
Népesség	192 fő (2021. dec. 1.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	453 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 36′ 35″, k. h. 22° 49′ 14″45.609735, 22.820494Koordináták: é. sz. 45° 36′ 35″, k. h. 22° 49′ 14″45.609735, 22.820494
Sablon • Wikidata • Segítség

Boica (románul: Boița) falu Romániában, Erdélyben, Hunyad megye Reketyefalva községében.

Nevének eredete

Neve a 'bánya' jelentésű román nyelvjárási baie szó kicsinyítő képzős alakjából való. 1733-ban Bots, 1750-ben Boicza alakban írták.

Fekvése

Hátszegtől 14 kilométerre nyugatra, a Hátszegi-medence északnyugati peremén fekszik.

Lakossága

• 1785-ben 283 lakosából a görögkatolikus egyház összeírása szerint 170 volt görögkatolikus. Ugyanakkor a megyei biztos 25, az ortodox esperesség hatvan ortodox családfőt írt össze.[1]
• 1910-ben 653 lakosából 644 volt román és nyolc magyar anyanyelvű; 478 görögkatolikus és 167 ortodox vallású.
• 2002-ben 265 román nemzetiségű lakosából 262 volt ortodox vallású.

2011	245
2021	192

Története

A 18. század elején települt Tustya külterületére, román lakossággal. Területe korábban erdő, majd erdőirtás után Tustya legelője volt. Az 1900-as években határához csatolták Nagycsula és Királybányatoplica egy részét. Az 1910-es években nagyon szegény falu volt, jelentős szilvatermesztéssel. 1956-ban kivált belőle a Királybányatoplica községhez csatolt Moszor. Magát Boicát 1968-ban csatolták át Alsófarkadin községtől Reketyefalvához.

Határában 1950-ben,[2] más adat szerint 1969-ben indult meg a színesfémtartalmú pirit kitermelése.[3] A fémeket 1981-ig Gurabárzán nyerték ki, akkor saját flotálót építettek. A legtöbbet Kiskapusra szállították. Az alkalmazottak száma az 1990-es évek elején háromszáz körül volt.[4] A bányát 2005-ben bezárták.[5]

Jegyzetek

1. Miskolczy Ambrus – Varga E. Árpád: Jozefinizmus Tündérországban. Budapest, 2013, melléklet
2. Rusalin Isfănoni: Pădurenii Hunedoarei. București, 2006, 32. o.
3. Nicolae Popa: Țara Hațegului. Timișoara 1999, 344. o.
4. Uo., 346. o.
5. Adevărul 2013. március 9.

Források

• Iacob Radu: Istoria vicariatul greco-catolic al Haţegului. Lugoj, 1913