Boeing 747–100

Boeing 747–100
A japán JAL légitársaság Boeing gépe
Funkció	utasszállító repülőgép
Gyártó	Boeing
Tervező	Boeing
Gyártási darabszám	250
Ár	24 millió USD (1967)
Fő üzemeltetők	Pan Am TWA United Airlines Air France Japan Airlines Iberia
Rendszeresítők	Pan Am TWA
Kapacitás	366 (3 osztályos)
Személyzet	3
Első felszállás	1969. február 9.
Szolgálatba állítás	1970. január 22.
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	70,6 m
Fesztáv	59,6 m
Magasság	19,3 m
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	162 500 kg
Üzemanyag	143 474 kg
Hasznos terhelés	76 280 kg
Max. felszállótömeg	322 100 kg
Hajtómű
Hajtómű	Pratt & Whitney JT9D-70 Rolls-Royce RB211-524B2 General Electric CF6-45A2
Tolóerő	20 925 kilogramm 22 545 kilogramm 20 925 kilogramm
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	967 km/h
Utazósebesség	907 km/h
Hatótávolság	9800 kilométer km
A Wikimédia Commons tartalmaz Boeing 747–100 témájú médiaállományokat.

A 747-100 pilótafülkéje

A Boeing 747–100-as, becenevén a Jumbo Jet, a Boeing amerikai repülőgépgyár kétszintes, nagy hatótávolságú, szélestörzsű utasszállító repülőgépe, a Boeing 747-es család első tagja.

A 747-es család első modellje, a 747–100-as, 1968. szeptember 2-án gurult ki az akkor újonnan felépített everetti gyárból. A City of Everett nevet viselő prototípus elsőként 1969. február 9-én emelkedett a levegőbe, és már 1970. január 22-én menetrend szerinti forgalomba állt az első vásárló, a Pan Am színeiben a New York–London útvonalon. Az első járatnak már január 21-én fel kellett volna szállnia, de a hajtóművek túlmelegedtek, és az eredeti repülőgépet használhatatlanná tették a repülésre. Hat óra várakozás után a járat indulását egy nappal későbbre, január 22-ére tették. Az eredeti 747–100-as hatótávolsága teljes üzemanyagfeltöltéssel 7242 kilométer volt.

A típus felső szintjét eredetileg 6 ablakkal látták el (3–3 mindkét oldalon), és ide társalgókat építettek. Néhány évvel később, mikor a légitársaságok a felső szinten kezdték el elhelyezni az első osztályon utazó utasokat, ahelyett hogy azt társalgónak használnák, a Boeing választási lehetőséget adott a légitársaságoknak, hogy 6 vagy 10 ablakos kialakítással rendelhetik meg a gépet. Később ez utóbbi lett az alapváltozat, néhány korábbi példányt is ilyenre alakítottak át.

Típusváltozatai

747–100B

A 747-100 megnövelt utasterű változata. Maximális felszállósúlya 340 000 kg. Csak az Iran Air és a Saudia állította forgalomba.

747–SR

A 747SR (SR = Short Range, a.m. „rövid távú”), a rövid távú utazásokra szánt változat. A japán légitársaságok számára készült. Kisebb az üzemanyag-kapacitása és hatótávolsága, viszont több utast szállíthat, mint az alapváltozat.

747SP

A 747SP (Special Performance) a 747–100 rövidített törzshosszú változata. Első példánya 1976-ban állt forgalomba a Pan Am-nél. A legutolsó, Boeing 747–8 modellt leszámítva a 747SP az egyetlen olyan változat, amelynek a törzshosszán módosítottak. Hatótávolsága a 747–100-énál lényegesen nagyobb, 12 325 km. Az alapváltozatnál gyorsabb, és nagyobb az utazómagassága, de kevesebb utast szállíthat. Nagy hatótávolsága alapján a Boeing a DC–10 konkurensének szánta, a várakozásai azonban nem teljesültek, mindössze 45 db készült belőle.