Bodola János
Bodola János (Feldoboly, 1754. február 14. – Nagyenyed, 1836. január 14.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1815-től haláláig. ÉleteKézdivásárhelyen tanult öt, a nagyenyedi kollegiumban 14, majd a leideni akadémián három évig. Leidenből hazaérkezve a nagyenyedi református község 1784 végén meghívta papjának és 1787-ben az ottani kollégium teológiai s egyháztörténeti tanszékére került, egyúttal főkönyvtárnok is volt. 1799-ben kiutazott Angliába, a kollégium építésére ott gyűjtött segély ügyének tisztázására. 1806-ban az erdélyi református egyház főjegyzőjévé választották és kilenc évig az elbetegesedett Abáts János püspök mellett ennek kötelességeit is sokszor teljesítette. 1815-ben püspökké választották és szeptember 22-én a király diplomával is megerősítette hivatalában. Felesége Deák Teréz. Az általa képviselt egyházi cenzúrának tulajdonítható, hogy Sipos Pálnak Kant és Fichte szellemében írott eredeti művei – Egyed Péter szerint az erdélyi felvilágosodás legfontosabb művei – nem jelenhettek meg.[1] Munkái
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia