Bartha Alfonz
Bartha Alfonz[1] (pályája elején Bartha András) (Madaras, 1929. október 13. – Budapest,[2] 2013. április 2.[3]) Liszt Ferenc-díjas (1967) operaénekes (tenor), Réti József mellett a 20. század második felének legjelesebb magyar Mozart-énekese. ÉleteÉnektanulmányait 1940 és 1948 között a bajai Városi Zeneiskolában Pilinszky Zsigmond növendékeként kezdte,[3] majd 1949-től a budapesti Állami Zenekonzervatóriumban tanult. 1950-től 1953-ig a Magyar Rádió énekkarában énekelt az alapító tagok egyikeként.[3] 1951 és 1955 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatójaként Bende Zsolt, Berdál Valéria, Erdész Zsuzsa, Gábor Artemisz, Hankiss Ilona és Lehoczky Éva osztálytársa volt és Mándy Margit, Feleki Rezső, Luigi Renzi és Révhegyi Ferencné voltak mesterei. Több nemzetközi énekversenyen szerepelt eredményesen: az 1958-as toulouse-i nemzetközi énekversenyen II. díjat, az 1960-as budapesti Erkel énekversenyen I. díjat, az 1961-es hertogenboschi énekversenyen I. díjat nyert. 1955-ben szerződtette a debreceni Csokonai Színház, itt Bartha András néven szerepelt, mivel keresztnevét akkoriban „arisztokratikusnak” minősítették. 1959-ben lett a Magyar Állami Operaház magánénekese. A debreceni „vegyes” repertoár után az Operaházban a Mozart- és bel canto szerepek specialistája lett. Pályája végén szívesen vállalt comprimario (a főszereplő melletti szerep) feladatokat is. Sokat foglalkoztatott oratóriuménekes is volt. Egykori lakhelyén (VII. kerület, Damjanich utca 56.) 2013 decemberében emléktáblát avattak.[4] SzerepeiA Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 40.[Mj. 1]
Filmjei
Diszkográfiája
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Megjegyzések
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia