Antonov A–13

Antonov A–13
Sugárhajtóművel felszerelt An–13 a monyinói repülőmúzeumban
Funkció	vitorlázó repülőgép
Gyártó	AVIANT
Tervező	Oleg Antonov
Gyártási darabszám	kb. 200
Első felszállás	1958
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz Antonov A–13 témájú médiaállományokat.

Az A–13 szovjet egyszemélyes műrepülő vitorlázógép, melyet Oleg Antonov tervezett 1957-ben. Kb. 200 darab készült belőle.

Története

Az A–11 teljesítmény-vitorlázó repülőgépen alapul. Műrepülés gyakorlására és bemutató műrepülésre szolgáló repülőgép. Korlátlanul műrepülhető. 1958-ban repült először. Sorozatgyártása a kijevi AVIANT repülőgépgyárban folyt 1959-től, összesen 200 db készült belőle.

Készült segédmotoros kivitelben is A–13M jelzéssel, amelyre egy kis teljesítményű benzinmotort építettek. Speciális változata a Ljulka-féle kisméretű sugárhajtóművel felszerelt An–13, amellyel 196 km/h sebességet értek el. A gép maximális megengedett sebessége 350 km/h volt, és 200 km/h sebességgel lehetett vontatni.

Jellemzői

Teljesen fémépítésű repülőgép. Középszárnyas kialakítású, pillangó vezérsíkokkal. A törzs lényegében megegyezik az A–11-es törzsével. A két gép között a fő különbség az A–13-ashoz készített módosított, nagyobb szilárdságú szárny volt. A szárnyprofil R–32–15 szimmetrikus profil. Főfutója behúzható, a farokrészen, és az orr alatt is csúszóval rendelkezik. A sugárhajtóművel felszerelt változat módosított futóművet kapott, amely orrfutós kialakítású volt. A sugárhajtóművet a pilótafülke mögött, a törzs felső részén helyezték el egy gondolában. A gépre az A–11-es szárnya is felszerelhető, mely mindegyik A–13-as készlet tartozéka.

Műszaki adatok

• Szárnyfesztáv: 12,1 m
• Hossz: 6 m
• Magasság: 1,2 m
• Szárnyfelület: 10,44 m²
• Szárnyprofil: CAGI R–32–15
• Üres tömeg: 254 kg
• Felszálló tömeg: 360 kg
• Megengedett legnagyobb sebesség: 350 km/h
• Vontatási sebesség: 200 km/h
• Átesési sebesség: 70 km/h
• Legjobb siklószám: 25 (112 km/h sebességnél)
• Legkisebb süllyedés: 1,14 m/s
• Szárny felületi terhelése: 34,5 kg/m²
• Terhelhetőség: +8,66 – -3,9 g

Források

• Alekszandr Petrovics Kraszilscsikov: Planyori SZSZSZR, Masinosztrojenyije, Moszkva, 1991, ISBN 5-217-01048-7 1991, p. 148.
• Az A–13 az Ugolok nyeba repülő enciklopédia oldalán´