|
AndragógiaAz andragógia a felnőttképzés tudománya; a felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének, oktatásának, képzésének cél- és feladatrendszerét, alapelemeit, folyamatának szabályszerűségeit és sajátosságait, forma-, módszer- és eszközrendszerét kutató tudomány. Tágabb értelemben a művelődés területe is ide tartozik, mint a nem formális tanulás területe. Még tágabban nézve a mindennapi impulzusok és hatások, gyakorlatok, tapasztalatok az informális tanulásként szintén az andragógia területéhez tartozik. Interdiszciplináris tudomány: tételeinek többsége más tudományok eredményére támaszkodik (pedagógia, pszichológia, szociológia, vezetéstudomány). Az andragógiával szoros együttműködésben lévő határ és résztudományok: gerontagógia, didaktika, neveléstörténet, művelődéstörténet, közművelődés stb. A szó maga görög eredetű, jelentése felnőtt férfit vezetni (androsz = férfi, agó = vezet, irányít),[1] és valószínűleg a pedagógus szó analógiájára született. A pedagógus eredetileg az a rabszolga volt, aki a gyerekeket (paisz) az iskolába és onnan haza kísérte (agó). Az andragógia történeteMár a történelmi idők kezdetén folyt felnőtt-tanítás: mítoszok- és törvénymagyarázatok, erkölcs, Biblia és más vallásos szövegek magyarázása, értelmezése a felnőtt (férfiak) kiváltsága és egyben feladata volt. Módszeres felnőttoktatás a görög demokráciában a szofistákkal jelenik meg, akik retorikára, grammatikára, logikára tanították a felnőtteket. Rotterdami Erasmus humanista személyiségkoncepciója, Comenius embernevelési felfogása az andragógiai gondolkodás ősforrásaiként említhetők. A könyvnyomtatással, az anyanyelvű könyvkiadással, az olvasni tudók kiszélesedésével megteremtődtek a felnőttek képzésének előfeltételei. Ezek eleinte a vallási nevelés szolgálatában álltak, később tartalmában is kiszélesedett és egyben mindenki számára hozzáférhetővé váltak. Az intézményes felnőttképzés kezdetei: A szervezett felnőttképzés a 18. században két irányba terjedt ki.
Ekkoriban terjedtek el a Vasárnapi iskolák, melyek kezdetben gyermek-istentiszteletek voltak, majd később a felnőttekre is kiterjedtek. 1798-ban Nottinghamban önálló felnőttiskola kezdte meg működését. A felnőttképzés intézményesülésében nagy előrelépés a 19. század közepe táján ment végbe. A felvilágosodás során új meglátás került előtérbe: az emberek közti különbségnek legfőbb oka a tudatlanság – ez művelődéssel megszüntethető. Az önművelés legfontosabb eszköze az elmúlt egy-két évszázadban a könyv volt. Elterjednek az olvasókörök, hálózatokká szerveződnek a kölcsönkönyvtárak. A skandináv országokban, majd Európa-szerte kifejlődik a népfőiskolai mozgalom, amelynek létrejöttében Grundtvig nak volt nagy szerepe. A rohamos ipari fejlődés meghatározó – a gépek kezelése szakértelmet kíván. A munkásszövetségek és pártok mindenütt felnőttképzési funkciókat töltenek be. A 19. századig az andragógia teljes egységben működött a pedagógiával, fel sem merült, hogy eltérő szükségletei és sajátosságai lennének a felnőttek tanításának, mint a gyerekének. Míg a II. világháború után viszonylag önálló tudománnyá vált. Franz Pöggeler 1957-ben Bevezetés az andragógiába címmel írt egy művet, amelyben különválasztotta: pedagógia:a felnövekvő nemzedék nevelésével és oktatásával foglalkozó tudomány andragógia: felnőttekkel foglalkozó tudomány gerontológia: az öregekkel való sajátos foglalkozást vizsgálja és nyújt segítséget A kialakuló új tudomány nagy kérdése, hogy ki a felnőtt? Számos elmélet létezik a "felnőttség" meghatározására (életkor, életszakasz, életválság stb.) Az andragógia alapelveiMalcolm Knowles a pedagógiai és andragógiai folyamatok és módszertan között tesz különbséget. A leglényegesebbek pontok: 1. A felnőtt, a gyerekkel szemben, önálló, önirányító személyiség, de ha gyermekként kezelik, úgy is viselkedik. A felnőttek önirányítási képességéből adódik, hogy a tanulás sikeressége miatti felelősség nem csak a tanárt terheli, hanem a tanulót is. Építeni kell az önálló tanulásra a megfelelő segítség és irányítás mellett. Ehhez szükséges módszer a párbeszéd, a visszacsatolás és a személyre szabott értékelés. Feladat: Az önirányítás képességének kifejlesztése. (Míg a pedagógiában a tanuló függő személyiség. A tanár dönti el, hogy mit, mikor és hogyan tanuljon és az értékelést is ő végzi. Jellemző módszer az előadás, bemutatás.) 2. A felnőtt tanulók rendelkeznek az életről, a szakmáról számos tapasztalattal, ami hasznos tanulási forrás lehet, ugyanakkor meg is nehezítheti az új tudástartalom befogadását. A felnőttek tapasztalatainak létéből következik, hogy a felnőttképzésben az előadói módszerek helyett a párbeszéd, illetve a csoportos módszerek kiemelt fontosságúak, hiszen ily módon a csoport tagok egymástól is tanulhatnak. Feladat: Nyílttá kell tenni a tapasztalatokat. (Míg a gyerekek kevés tapasztalattal rendelkeznek a világról, így azokra kevésbé lehet építeni.) 3. A felnőttek tanulása szükséglet-központú, hiszen a valamilyen meglévő probléma megoldására törekszik, az új ismeret elsajátítása számára az életgyakorlat segítője. Szükséges, hogy a tananyag is élet- illetve feladatközpontú és problémaorientált legyen. Feladat: A tudásszükséglet fejlesztése. (A pedagógiában inkább a tárgyközpontúság a jellemző és a tantárgyak logikája a vezető motívum.) 4. A felnőtteket belső tényező motiválja: önbecsülés, önmegvalósítás, meg akarnak felelni az új kihívásoknak. (A gyerekek inkább külső nyomásra, motivációra tanulnak.) A távoktatás fogalmaiA d-learning (távoktatás definíciója)A távoktatás egy olyan szisztematikusan létrehozott rendszer, melyet úgy alakítottak ki, hogy az rugalmas legyen, és a kevesebb időkerettel rendelkező tanulni vágyók számára is megteremtse a lehetőséget a fejlődésre. Továbbá segít áthidalni olyan esetlegesen problémát jelentő adottságokat, mint például földrajzi elhelyezkedés, vagy gazdasági, esetleg szociális helyzet. Ez az oktatási forma alkalmas továbbá arra is, hogy kielégítse a mai felgyorsult világ szakképzések megszerzésével szemben támasztott igényeket. Olvasható ez a megfogalmazás a „JOGKLINIKA és STREET LAW ALAPÍTVÁNY” Távoktatási program kidolgozása című kiadványában. Az e-learning definíciójaAz e-learning egy olyan tanulási forma, melynek alapjai az infokommunikációs eszközök, amelyek általában sokak számára elérhetőek, nyitottak, hálózaton keresztül hozzáférhetőek. És van még egy nagy előnye, hogy nem függ a tér és az idő korlátaitól. Az e-learning egy olyan keretrendszert alkot, amely a tanulási, ismeretátadási módszereket, a számítógépes interaktív oktatószervert, a tutor és a tanuló közötti interakciót egy általános keretrendszerbe foglalva teszi elérhetővé a szolgáltatást igénybe vevők számára. Gyakran kezelik szinonim fogalmakként az e-learninget az online-tanulással, a multimédia alapú tanítással, illetve a „Computer Based Training”-gel, ami nem más, mint a számítógéppel támogatott tanulási forma. Az m-learning fogalmaAhogy az a www.m-learning.org weboldalon olvasható, az m-learning (mobil tanulás) fogalmát megalkotni nem volt könnyű, és egyetértésre a definíció kapcsán nagyon sokáig nem jutottak. Ennek alapvetően két nyomós indoka van: az egyik, hogy az m-learning fejlődése igen gyors, felezési ideje szinte másodpercre pontosan megegyezik a technikai vívmányok fejlődésének sebességével. A másik ok pedig, hogy az m-learning működése akkor a leghatékonyabb, ha valaminek a részeként működhet. Az andragógia belső rendszere1. Iskola rendszerű felnőttoktatás
2. a személyzeti munka andragógiája
3. a szociális munka andragógiája
4. kriminál andragógia
5. a tanácsadás andragógiája
T.T. ten Have felosztása (holland)
A magyar felnőttképzés törvényi szabályozása
Képzést indító felsőoktatási intézmények
Ajánlott olvasmányok
Jegyzetek
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia
