Művészcsaládból származott, oklevelét 1897-ben szerezte a Műegyetemen. Lechner Ödönnél és Alpár Ignácnál dolgozott, több tanulmányútja során egész Európát beutazta. 1900-ban részt vett a párizsivilágkiállítás magyar anyagának rendezésben, 1902–1923 között az Országos Iparművészeti Iskola tanára volt. Ez idő alatt önálló építészeti irodát is fenntartott, sok nemesi kastélyt tervezett (Serényi Lajos gróf, Bukovec, Ambrózy István báró, Malonya, Szent-Ivány Oszkár, Bélád, Ambrózy Lajos báró, Határmajor).
1919-ben a magyarországi Tanácsköztársaság idején eltávolították állásból.[1]Első világháború után munkáit a barokkos-népies törekvés jellemzi. A Révai nagy lexikona építészi szakírója is volt,[2] Komédiásnő címmel színdarabot is írt, melyet Budapesten és vidéken is bemutattak.
1911–1914: Óbudai Gázgyári Lakótelep Munkástelep része (sorházak, iskola, óvoda), 1031 Budapest, Sujtás utca és környéke
1928: Marcali Járásbíróság, 8700 Marcali Rákóczi u. 14.
1930: A Bánhidai Erőművek tisztviselő- és munkásházai, Tatabánya[3]
1931: Tüdőbeteggondozó Intézet, 1027 Budapest, Fekete sas utca 6.[4][5]
?: Almási Balogh Elemér nyaralója, Budapest, II. kerület[6]
1927-ben az ő tervei szerint alakították át templommá az eredetileg a Kölber kocsigyár egyik raktárépületét: Magyar Reménység Református Templom (Salétrom utcai református templom, 1085 Budapest, Salétrom u. 5.)[7]
Meg nem valósult tervei
1907: Református konvent székháza, Budapest (pályázat megvétele)
1910: VI—VII. kerületi református templom, Budapest[8]
Gerle János, Kovács Attila, Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest: Szépirodalmi Kiadó – BONEX. 1990. ISBN 963-154-278-5, 29. oldal
Révai nagy lexikona : Az ismeretek enciklopédiája. Budapest: Révai. 1911–1935. ISBN 963-15-42785 2. kötet 516. oldal