Az alóza-fajok megtalálhatók az Atlanti-óceán mindkét oldalán, ezenkívül előfordulnak a Földközi- a Fekete- és a Kaszpi-tengerben,[1] belső édesvízi tavakban és a folyókban is. Többségük csak az édesvízben ívik.
Megjelenésük
Általában a hátuk sötét vagy fekete, fejük kékes, zöldes vagy lilás.[1] Egyes fajok háta szürke vagy zöld.[1] A fej mögött és az úszókon sötét foltok találhatók; ezek mérete és száma fajtól függően változó.[1] A legtöbb faj csak 300 grammos, vagy ennél is könnyebb, de a dunai hering eléri akár a 2 kilogrammos testtömeget is.[1]
Szaporodásuk
Az alózák általában anadrom vándorhalak (a tengerből az édesvízbe vonul ívni). Számos akadályon kell, hogy átmenjenek, hogy az ívási helyhez eljussanak.[2] Legfőbb ívóhelyeik a folyótorkolatok. Ezeken a helyeken sok a táplálék, de a ragadozók is. Mivel a legtöbb felnőtt hal elpusztul ívás után, az ivadék kell, hogy visszaússzon a tengerekbe. A vándorlás hossza, szabja meg, hogy hány hal éli túl az ívási időszakot.
A szaporodás fajtól függően változó.[1]Iránban végzett megfigyelések, arra következtettek, hogy az ívásban szerepet játszik az évszak, a hely és a vízhőmérséklete.[1] A termékenység is ezektől a tényezőktől függ. A legtöbbjük kora április és késő augusztus között ívik, amikor a vízhőmérséklet 11-27 Celsius-fok között van.[1] A nőstények 20 000–312 000 ikrát raknak.[1]
Ahol több faj előfordul ugyanazon a helyen, hibrid példányok is megjelennek.[3] Az Alosa-fajok körülbelül 10 évig is élhetnek, azonban a legtöbbjük ívás után elpusztul.[1]
Azokról a halakról, melyek az élelmezésben fontos szerepet töltenek be a Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet éves jelentést készít. Ez alapján az alóza nembe sorolt halak kereskedelmi halászata világösszesen az alábbi táblázatban foglalt tonnában számított fogást eredményezte.
A kereskedelmi célú halászat eredményeként a természetes vizekből fogott alózák mennyisége tonnában.[4]
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
510 216
554 620
580 655
577 716
582 828
589 287
592 556
Jegyzetek
↑ abcdefghijCoad, Brian. "THE SHAD FOUNDATION’S SHAD JOURNAL-Shad in Iranian Waters." SHAD Journal ISSN 1094-4990 2.4 (Fall 1997): 4-7.
↑Lochet, A., S. Boutry, and E. Rochard. Estuarine Phase during Seaward Migration for Allis Shad Alosa Alosa and Twaite Shad Alosa Fallax Future Spawners. Ecology of Freshwater Fish 18 (2009): 323-35.
↑Faria, R.; Weiss, S.; & Alexandrino, P. (2006): A molecular phylogenetic perspective on the evolutionary history of Alosa spp. (Clupeidae).Molecular Phylogenetics and Evolution40(1): 298–304. doi:10.1016/j.ympev.2006.02.008 (HTML abstract).
Genus: Alosa (angol nyelven). fishbase.org. (Hozzáférés: 2011. december 22.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Shad című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
