Adolphe Billault

Adolphe Billault
Született	1805. november 12.[1][2][3] Vannes
Elhunyt	1863. október 13. (57 évesen)[1][2][3] Basse-Goulaine
Állampolgársága	francia
Házastársa	Françoise Bourgault-Ducoudray
Gyermekei	Fanny Billault Marie Billault
Szülei	Marie-Rose Jamet du Kergoët Augustin Billault
Foglalkozása	jogász politikus
Tisztsége	Bâtonnier (1838–) francia belügyminiszter (1854. június 23. – 1858. február 7.) a Második Francia Császárság szenátusának tagja (1854. december 4. – 1863. október 13.) francia belügyminiszter (1859. november 1. – 1860. december 5.) minister without portfolio of France (1860. december 5. – 1863. június 23.) Minister of State (1863. június 23. – 1863. október 18.)
Kitüntetései	a francia Becsületrend nagykeresztje[4] Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus Commander of the Order of the Netherlands Lion III. Károly rend nagykeresztje Order of the Medjidie
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolphe Billault témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Adolphe Billault [ejtsd: bijo] (Vannes, 1805. november 12. – 1863. október 13.) francia államférfi.

Élete

Egy ideig Nantes-ban ügyvéd volt. 1834-ben a Loire Inferieur departement-ban képviselőnek választották. Később Aumale herceg ügynöke, 1840-ben pedig alállamtitkár lett a kereskedelem- és földművelésügyi minisztériumban. A Thiers-kormány bukása után ügyvéd lett Párizsban és ismét az ellenzékkel tartott. Az 1846-47-es mozgalmakban tevékeny részt vett és tengerészeti miniszternek lett kiszemelve. 1848 márciusában a nemzetgyűlésbe választották, kezdetben a balpárthoz csatlakozott és az Orléans-család száműzetését sürgette. 1850-ben azonban átpártolt a bonapartistákhoz. 1851. december 2-a után III. Napóleon környezetéhez tartozott és mint a törvényhozó testület tagja élénk részt vett a császárság megszilárdításában. 1853. január 25-én a törvényhozó testület elnökévé, 1854. június 23-án belügyminiszterré és ugyanezen év december 5-én szenátorrá nevezték ki. 1858 februárjában a császár elleni merénylet után visszalépett ugyan, 1859 végén azonban megint átvette a belügyi tárcát. 1860-ban tárca nélküli miniszter lett, mely minőségben azzal a kényes feladattal volt megbízva, hogy a császár politikáját a törvényhozó bizottságban védelmezze. 1867 szeptemberében Nantes-ban szobrot emeltek emlékének. Irodalmi hagyatékát életrajzával együtt A. Huet adta ki (Párizs, 1864, 2 kötet).

Jegyzetek

1. senat.fr (francia nyelven)
2. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
3. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture of France

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

További információk

• Assemblée Nationale
• Larousse