A sziget foglya
Az A sziget foglya (eredeti címe: La veuve de Saint-Pierre) 2000-ben bemutatott kanadai-francia filmdráma, amelyet Patrice Leconte rendezett. A forgatókönyvet Leconte és Claude Faraldo készítette. A produkció főbb szerepeiben Juliette Binoche, Daniel Auteuil és Emir Kusturica. Franciaországban 2000. április 19-én mutatták be a filmet, míg Kanadában a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon debütált szeptember 14-én.[1] Magyarországon 2001. május 10-én volt látható a mozikban.[1] Két César- és egy Golden Globe-díjra jelölték.[1] Cselekmény1850-ben Néel Auguste Saint-Pierre-ben várja kivégzését, mert gyilkosságot követett el. Az Új-Fundland előtt fekvő kis francia szigeten azonban sem guillotine, sem hóhér nincs. Madame La, a kapitány felesége megszánja Néelt, és gondoskodik róla. Néel ápolja Madame La növényeit, és üvegházat épít a börtön udvarán. Miután megengedik neki, hogy napközben kimenjen a börtönből, mindenféle segédmunkával népszerűvé teszi magát a szigeten Madame La társaként. A kőszívű, elítélt gyilkos képe megváltozik a virágokat gondozó és olvasni tanuló férfira. A kormányzó és a sziget méltóságai azonban többször is megpróbálják rábeszélni a kapitányt, hogy börtönözze be az elítéltet, és tartsa be szigorúbban a törvényt. A kapitány ellenáll a követeléseknek. Több hónap elteltével végül egy leszerelt guillotine érkezik hajóval Martinique szigetéről. Egy új lakos anyagi ösztönzés mellett hajlandó átvenni a hóhér tisztségét. Mivel Néel teherbe ejtett egy szigetlakót, és pénzre van szüksége, evezősnek szerződteti magát, hogy másokkal együtt bevontassa a hajót a sziget kikötőjébe. Néel visszautasítja Madame La ajánlatát, hogy Új-Fundlandra szökjön. A kapitány megtagadja, hogy katonai védelmet biztosítson a kormányzónak az esetleges kivégzéshez. Egy francia hadihajó megérkezése után a kapitányt felmentik tisztségéből, és lázadással vádolják. Feleségével együtt elhagyja a szigetet a hadihajón. Néelt a hóhér lefejezi, majd a hóhér rejtélyes körülmények között eltűnik a szigetről. A kapitányt a hadibíróság kivégzőosztag általi halálra ítéli és kivégzik. Madame La özvegyen marad. Szereplők
FogadtatásKritikai visszhangA film kiváló értékeléseket kapott. A Rotten Tomatoeson 91%-os minősítést ért el 76 értékelés alapján, az összefoglaló szerint: „A kritikusokat lenyűgözte A St. Pierre-i özvegy bámulatos története és gyönyörű operatőri munkája.”[3] Rita Kempley a Washington Poston „lebilincselő kanadai-francia drámaként” jellemezte a produkciót.[3] Jay Carr a Boston Globe-on úgy nyilatkozott: „Nagyszerű, sötét, súlyos és komoly darabja az első osztályú mozinak.”[3] Roger Ebert szerint a film „gyönyörű és megrázó”.[3] A MetaCritic 73 pontot adott a 100-ból 27 vélemény alapján.[4] Lisa Schwarzbaum az Entertainment Weekly-től azt írta: „Leconte szemének finom szelektivitása, ahogyan nagyszerű kontrollal mozog gesztusról gesztusra, az előadások fegyelmezett intenzitásával párosul.”[4] Michael Wilmington a Chicago Tribune-től azt írta: „Egy nagy irodalmi mű rezonanciájával, ékesszólásával és formai szigorával rendelkezik.”[4] Shawn Levy a Portland Oregoniantól azt írta: „Már csak Leconte neve miatt is érdemes megnézni a filmet.”[4] Bevételi adatokA Box Office Mojo szerint a film 7,1 millió dolláros bevételt ért el, a költségvetésről nincs információ.[5] Fontosabb díjak és jelölések
JegyzetekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia