|
A cs. és kir. 12. gyalogezred emlékműve
A cs. és kir. 12. gyalogezred emlékműve egy I. világháborús emlékmű volt Révkomáromban, amelyet 1941-ben állítottak fel az alakulat hősi halottainak emlékére. 1945-ben lebontották. TörténeteAz 1920-as évek végén merült fel a gondolat, hogy az egykori cs. és kir. 12. gyalogezred veteránjai emlékművet állítsanak az I. világháborúban elesett bajtársaiknak. Az alakulat hadkiegészítési körzete Komárom vármegye és Nyitra vármegye kilenc járása volt, e terület nagy része ekkor már Csehszlovákiához tartozott. Ezért született az az elhatározás, hogy az emlékművet Dél-Komáromban, a trianoni Magyarország területén fogják felállítani. Ez emlékmű megvalósítására létre jött egy emlékmű alap, melynek elnökletét Alapy Gáspár polgármester vállalta el. Az első, 1930-ban kezdeményezett pénzgyűjtő akció azonban sikertelen maradt, nem sikerült elegendő pénzt összeszedni. A kezdeményezésnek 1934-ben az ezred bajtársi szövetségének megalakulása adott új lökést, így három év alatt, 1937-re sikerült előteremteni a szükséges összeget. Az emlékműbizottság Berecz Gyula komáromi szobrászművészt (aki maga is szolgált az ezredben) kívánta felkérni az emlékmű megalkotására. Ő azonban a Csehszlovákiához tartozó városrészben élt, ez a körülmény pedig lehetetlenné tette a közös munkát. A bizottság végül Pátzay Pál budapesti szobrászművészt bízta meg az emlékmű elkészítésével. Helyszínnek az 1937-ben befejezett Jézus Szíve katolikus templom előtti teret jelölték ki. Ehhez Körmendy Nándor, a templom építésze is hozzájárult, őt egyszersmind az emlékmű talapzatának megtervezésére is felkérték. Az avatóünnepséget 1938 őszén kívánták megtartani, ezt azonban elhalasztották, mivel már lehetett sejteni, hogy a Felvidék hamarosan ismét magyar fennhatóság alá kerül. Az első bécsi döntés nyomán ez be is következett, így az emlékmű felállítását azzal a szándékkal halasztották el, hogy azt már Révkomáromban lehessen elhelyezni. Az új helyszínt az ún. Tiszti palota melletti parkban jelölték ki, ott ahol korábban Milan Rastislav Štefánik tábornok szobra állt (ezt a kivonuló csehszlovák katonaság elszállította). Az alapkő letételére 1941. május 4-én vasárnap került sor, ez után kezdődött meg az építés. A talapzatot az Öregvárból kifejtett kövekből készítették. A talapzat terveit Berecz Gyula rajzolta meg, a kivitelezést Komáromi Viktor helyi kőfaragómester végezte. Az emlékművet végül 1941. június 1-én, pünkösdvasárnap avatta fel József főherceg. Az avatást megelőzően Haász István tábori püspök celebrált misét, a helybéli Galambos Zoltán református és Fadgyas Aladár evangélikus lelkészek pedig imát és beszédet mondtak. Az eseményen részt vett Alapy Gáspár polgármester, valamint Pongrácz Bartha Ede nyugállományú tábornok és Dr. Várady-Brenner Alajos, a bajtársi törzs kapitánya is. Az emlékmű sajnos csak néhány évig állt a helyén, 1945-ben a csehszlovák államhatalom lebontatta. A Pátzay Pál által készített bronz főalak a helyi múzeum raktárába került. Innen az ezrerdforduló környékén a városháza raktárába szállították át, ahonnan ismeretlen tettesek ellopták és feltehetőleg fémhulladékként eladták. Az emlékmű kialakításaA 12. gyalogezred emlékművének talapzatának fő elemét egy féldombormű képezte, amely vonuló katonákat és az őket vezető tisztet ábrázolta. Az alakok egy stilizált hídon haladtak keresztül, amelyet egy ív jelképezett – ez valószínűleg az Erzsébet-hidat szimbolizálta, a mozgósításkor az ezred ezen haladt át a déli városrész vasútállomására bevagonírozni. A féldombormű bal oldalán, egy oszlop tetején állt az emlékmű fő alakja, egy zászlót tartó rohamsisakos katonát ábrázoló ércszobor. Az oszlopon az alábbi felirat állt:
A két évszám között az ezred kürtöt ábrázoló sapkajelvénye volt kifaragva. Az emlékmű előtt virágágyást alakítottak ki, a növényekből az ezred bajtársi jelvénye, valamint az alapítás (1702) és a megszűnés (1918) évszáma rajzolódott ki. Források
|
||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
