Hász István
Hász István (Kisbér, 1884. december 22. – Einsiedeln, 1973. január 27.) magyar római katolikus pap, tábori püspök. PályafutásaÉdesapja Hász János urasági kocsis, édesanyja Hungler Mária volt. Középiskolai tanulmányait a komáromi és a győri bencés gimnáziumban végezte. Teológiát a bécsi Pázmáneumban tanult. 1908. július 14-én szentelték pappá a bécsi Szent István-székesegyházban. 1908-tól Szanyban szolgált káplánként; 1909-től a győri nagyszeminárium, 1910-től a budapesti Szent Imre Kollégium tanulmányi felügyelője volt. 1911-ben a római Augustineumban doktorált teológiából. Ezt követően Győrben püspöki szertartó volt, és 1913-tól 1929-ig teológiai tanárként is működött.[4] Püspöki pályafutásaA magyar kormány ajánlására XI. Piusz pápa[4] 1929. február 28-án surai címzetes püspökké, március 1-jén Horthy Miklós kormányzó a Magyar Királyi Honvédség tábori püspökévé nevezte ki.[4] Április 28-án szentelte püspökké Serédi Jusztinián esztergomi érsek, Glattfelder Gyula csanádi püspök és Grősz József győri segédpüspök segédletével. 1944. július 1-jén altábornagyi rangot kapott. A visszavonuló hadsereggel Kőszegre, majd a németországi Fürstenwaldba települt, ahol amerikai hadifogságba esett. A háború után megszervezte és irányította a magyar katonák és a polgári menekültek lelki gondozását. Ezután Svájcban, Ungersegerinben telepedett le, és az ingenbohli keresztesnővérek zárdalelkészeként szolgált.[4] Temetését Mindszenty József végezte, Unterägeriben nyugszik.[4] MűveiAlapítója és szerkesztője az Evangélium című hitbuzgalmi lapnak Győrben (1922–28). Szerkesztője a Védőszentjeink című hagiografiai sorozatnak, melyből tizenhárom életrajzot írt.
Jegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia