50000 Quaoar

50000 Quaoar
Felfedezése
Felfedező	Chad Trujillo, Michael E. Brown
Felfedezés ideje	2002. június 4.[1]
Felfedezés helye	Palomar Obszervatórium[1]
Névadó	Chinigchinix
Kisbolygó jelölés	50000 Quaoar
Ideiglenes név	(50000) 2002 LM60 2002 LM60
Kisbolygókategória	NTO (cubewano)
Pályaadatok
Epocha	February 25, 2023
Aphélium távolsága	6,716275 Gm (45,286 CsE)
Perihélium távolsága	6,270316 Gm (41,928 CsE)
Fél nagytengely	6,493296 Gm (43,607 CsE)
Pálya excentricitása	0,0384
Orbitális periódus	105181,6 nap (287,97 a)
Átl. pályamenti sebesség	4,52 km/s
Közepes anomália	284,861°
Inklináció	7,988°
Felszálló csomó hossza	188,893°
Perihélium szöge	148,508°
Központi égitest	Nap
Fizikai tulajdonságok
Méret	1100 km alatti átmérő[2]
Tömeg	~1.0 - 2,6 ·10^21 kg
Átlagos sűrűség	2? g/cm³
Felszíni gravitáció	0,276 - 0,376 m/s²
Szökési sebesség	0,523-0,712 km/s
Forgási periódus	8,84 h
Albedó	0,088 - 0,1986
Felszíni hőmérséklet	kb. 43 K
Színkép típusa	mérsékelten vörös B-V=0,94 V-R=0,65[3]
Látszólagos fényesség	2,6
Abszolút fényesség	2,42
A Wikimédia Commons tartalmaz [[Commons:Category:50000 Quaoar|50000 Quaoar ]] témájú médiaállományokat.
JPL MPC WL entity
Sablon Wikidata Segítség

Az 50000 Quaoar (ejtsd: kva-o-var), korábban 2002 LM₆₀ a Kuiper-öv egyik nagy törpebolygója. 2002. június 4-én fedezte fel a California Institute of Technology két csillagásza, Chad Trujillo és Michael Brown, a Palomar-hegyi Samuel Oschin teleszkóppal.

Név

A Quaoar nevét egy tongva indián teremtésistenről kapta. (Mivel a felfedezéshez használt obszervatórium környékén élnek a tongva indiánok.)

Mérete

Hiba: kell egy előírt kép az első sorban

A nagy Kuiper-övben található objektumok méretét a hőkibocsátásuk és a visszavert napfény egyidejű megfigyelésével lehet meghatározni. Sajnos ezen értékek nagyon gyengék ilyen távol lévő égitesteknél, és ezt tovább gyengíti a Föld atmoszférájának elnyelése, így a sugárzásnak csak egy nagyon kis része észlelhető a földi megfigyelők által.

A Plútó felfedezése (1930) óta ez volt a legnagyobb újonnan megtalált égitest a Naprendszerben. 2002 után azonban már találtak ennél is nagyobbakat (Erisz, Szedna, 2003 EL₆₁, 2005 FY₉, Orcus). A Quaoar tömege nagyobb, mint a kisbolygóöv összes objektumának összesen. Mérete körülbelül a Föld átmérőjének tizede, a Hold egyharmada, a Plútó fele. A Hubble űrtávcsővel 2009-ben végzett mérések alapján átmérője az eredetileg vártnál lényegesen kisebb, 1100 km alatti, ami azt jelenti, hogy a várakozásokkal ellentétben nem vízjég, hanem valamilyen ennél nehezebb kőzet a fő összetevője.[2]

Naprendszerünkben ez volt az első Neptunuszon túli objektum, melyet a Hubble űrtávcsővel közvetlenül megfigyeltek. 2004-ben a Hawaiion található Subaru távcső, 2007-ben a Spitzer űrtávcső is megfigyelte.

Pályája

A Quaoar mintegy 6 milliárd kilométerre kering a Nap körül, melyet 287 évente kerül meg. Közel kör alakú a pályája, mely ritka az eddig megfigyelt nagy méretű Kuiper övbeli objektumok között. A Quaoar időnként a Plútónál is közelebb van a Naphoz, akkor, amikor a Plútó elnyúltabb pályáján éppen naptávolban van.

Fizikai tulajdonságok

Jelenleg úgy gondolják, hogy az égitest kő és jég keveréke lehet, mint a legtöbb Kuiper-övbeli égitesté, de mivel albedója alacsony, úgy gondolják, hogy a jég eltűnik a felszíni rétegeiből. A felülete vörös színű.

2004-ben kristályos szerkezetű jeget találtak a felszínén, ami arra utal, hogy a hőmérséklete időnként -160 C fok fölötti lehet. Ez azért meglepő, mert a Naptól való távolsága miatt a Nap csak -220 C fokra tudná felmelegíteni, tehát valami egyéb hőforrásának is lennie kell. Felmerült, hogy mini meteoritok becsapódása adná ezt, ezt azonban a legtöbben nem tartják valószínűnek, mert az ehhez szükséges becsapódások miatt a jégnek szinte teljesen el kellene tűnnie a felszínről. Valószínűbb, hogy radioaktív anyagok (urán) bomlása melegíti az égitest belsejét. Feltételezhető, hogy emiatt a földi vulkanizmushoz hasonló jelenség zajlik rajta, ahol az olvadt kőzet a felszínre folyik és megszilárdul. Ammóniát is észleltek az égitesten, amely jó fagyállóként működik, ezért a jég megolvadása akár -100 C fokon is megtörténhet.

Holdja

2007. február 22-én egy holdját is felfedezték, melynek átmérője 100 km körüli lehet. Pályájának adatait még nem ismerjük.

Jegyzetek

1. 2050000, 2023. július 16.
2. Quaoar: a giant rock in the icy Kuiper Belt? (angol nyelven). Solar System Watch, 2009. október 13. (Hozzáférés: 2009. október 13.)
3. TNO and Centaur Colors. [2006. szeptember 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 8.)

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 50000 Quaoar témájú médiaállományokat.

• Frequently Asked Questions About QuaoarArchiválva 2010. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• NASA: A Cold New World
• GABRIELENO/TONGVA