Spitzer űrtávcső

Spitzer űrtávcső
Ország	Egyesült Államok
Űrügynökség	NASA
Gyártó	Lockheed Martin Space Ball Aerospace & Technologies Goddard Űrközpont
Típus	Űrtávcső
Küldetés
Indítás dátuma	2003. augusztus 25.
Indítás helye	Kennedy Űrközpont
Hordozórakéta	Delta II
Tömeg	950 kg
Pálya	heliocentrikus pálya
COSPAR azonosító	2003-038A
SCN	27871
A Spitzer űrtávcső weboldala
RSS hírek: [1]
Sablon Wikidata Segítség

A Spitzer űrtávcső (angolul: Spitzer Space Telescope, korábbi név: Space Infrared Telescope Facility, rövidítve: SIRTF vagy SST) egy infravörös tartományban működő csillagászati műhold, az amerikai Nagy Obszervatóriumok sorozat negyedik, egyben utolsó tagja. Működését 2020. január 30-án fejezte be, amikor is csökkentett módba helyező parancsot küldtek ki neki, így érdemben leállítva a távcső működését. Indítás után kapta a Spitzer nevet Lyman Spitzerről, a 20. század egyik nagy tudósáról, aki először foglalkozott egy űrtávcső gondolatával. Az SST-t 2003. augusztus 25-én indították Cape Canaveralból Delta II rakétával. Jelenleg helioszinkron pályát követ, 0,1 csillagászati egység/év sebességgel távolodik a Földtől. A távcső berilliumból készült főtükrének átmérője 85 cm. A megfigyelési hullámhossztartomány 3-tól 180 mikrométerig terjed.

Az indítási tömeg jelentős részét tette ki az a 360 liter folyékony hélium, amellyel az infravörös érzékelők 5,5 kelvinre (kb. -268 °C) való hűtését oldják meg. Ez 2009 nyarára fogyott el teljesen, ekkortól az érzékelők 30 kelvin hőmérsékletre melegedése miatt a műszerek egy része használhatatlanná vált, emiatt a távcső olyan feladatokat kapott, amelyek így is elvégezhetőek. Elsősorban korábban kevesebb távcsőidőt kapó programok végrehajtására nyílt lehetőség, exobolygók, földsúroló kisbolygók és távoli galaxisok kutatására.[1][2]

Műszerek

• IRAC (Infrared Array Camera): infravörös kamera;
• IRS (Infrared Spectrograph): infravörös spektrométer;
• MIPS (Multiband Imaging Photometer for Spitzer): fotométer;

Megfigyelések

A Spitzer űrteleszkóp infravörös felvételei alapján 2009. október 6-án óriási, az eddig ismertek méretét messze meghaladó, porból és jégszemcsékből álló gyűrűt fedeztek fel a Szaturnusz körül. A gyűrű átmérője körülbelül 300-szorosa, vastagsága pedig mintegy 20-szorosa a bolygó átmérőjének. A porgyűrű belső széle a bolygótól körülbelül 6 millió kilométerre található, míg a külső széle durván 12 millió kilométeres távolságig terjed. A porgyűrű mintegy 27 fokos szögben hajlik a fő gyűrűrendszer síkjához.[3]

2010-ben porcsóvát fedezett fel a Föld mögötti térrészben. Ennek az oka nem az, hogy a Földről porszemcsék szöknének az űrbe, hanem az, hogy a Naprendszerben lévő porszemcséket a Föld mintegy maga után húzza a Nap körüli haladása során. Ennek a jelenségnek a megfigyelése azért lehet fontos, mert ennek tanulmányozásával lehetőség nyílhat exobolygók kimutatására hasonló módszerrel. A porcsóva ugyanis jóval nagyobb kiterjedésű, mint maga a bolygó, mivel nagyjából a bolygó pályájának átmérőjével egyezik meg.[4]

Források

• Hivatalos oldala

Jegyzetek

1. Frey, Sándor: Új élet küszöbén a Spitzer. Űrvilág.hu, 2009. április 23. (Hozzáférés: 2009. április 23.)
2. Frey, Sándor: A Spitzer első „meleg” képei. Űrvilág.hu, 2009. augusztus 7. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
3. http://hirek.csillagaszat.hu/szaturnusz_egyeb/20091008-oriasi-porgyurut-fedeztek-fel-a-szaturnusz-korul.html Archiválva 2009. október 10-i dátummal a Wayback Machine-ben hirek.csillagaszat.hu, Szerző: Kovács József; 2009. október 8.; Óriási porgyűrűt fedeztek fel a Szaturnusz körül
4. http://science.nasa.gov/science-news/science-at-nasa/2010/12nov_dusttail/ Archiválva 2010. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben NASA: Earth's Dust Tail Points to Alien Planets (2010-11-12)

További információk

• Az SST hivatalos oldala