2019-es brit parlamenti választás

Parlamenti választás az Egyesült Királyságban 2019. december 12.
Összesen 650 mandátum 326 szükséges a többséghez
←2017			2024→
Párt vezetője	Boris Johnson	Jeremy Corbyn	Nicola Sturgeon
Párt	Konzervatív Párt	Munkáspárt	Skót Nemzeti Párt
Választás előtt	317	262	35
Választás után	365	202	48
Változás	48	60	13
Szavazatok	13,966,454	10,269,051	1,242,380
%	43.6	32.1	3.9
Változás	1.2	7.9	0.8
Párt vezetője	Jo Swinson	Jonathan Bartley és Siân Berry	Nigel Farage
Párt	Liberális Demokraták	Anglia és Wales Zöld Pártja	Brexit Párt
Választás előtt	12	1	0
Választás után	11	1	0
Változás	1		új párt
Szavazatok	3,696,419	835,597	644,257
%	11.6	2.61	2.01
Változás	4.2	1.1	új párt
Térképen:
Miniszterelnök a választás előtt: Boris Johnson		Miniszterelnök a választás után: Boris Johnson

A 2019-es brit parlamenti választásokra 2019. december 12-én került sor. Ezen a napon az Egyesült Királyság lakói megválasztották a kétkamarás brit parlament alsóházának (angolul: House of Commons) tagjait, szám szerint 650 egyéni képviselőt. A választást a Konzervatív Párt nyerte meg, amely 365 képviselői helyet, és ezzel abszolút többséget szerzett a törvényhozásban. A választás következményeként hatalmon maradt Boris Johnson miniszterelnök.[1]

Előrehozott választás

Boris Johnson miniszterelnök

A parlament mandátumát szabályzó 2011-es Fixed-term Parliaments Act szerint az általános választásokat ötévenként, május első csütörtökén kell tartani. Mivel a legutóbbi parlamenti választás 2017. június 8-án volt, a következő választás napja a törvény szerint 2022. május 5. lett volna. A rendelkezések szerint azonban előrehozott választást kell tartani, ha a parlament bizalmatlansági indítvány útján leváltja a kormányt, és két héten belül nem sikerül új kormányt alakítani, vagy pedig ha a parlament kétharmados többséggel idő előtti választás kiírásáról dönt.[2][3] A 2019-es előrehozott választásra az utóbbi okból kerül sor: Boris Johnson miniszterelnök javaslatára a képviselőház 2019. október 29-én, 438-20 arányban úgy döntött, hogy 2019. december 12-re írja ki a következő általános választást.[4]

Az előrehozott választás hátterében az állt, hogy az ország a 2016-os Brexit-népszavazás nyomán távozni készült az Európai Unióból. A konzervatív kormány (előbb Theresa May, később Boris Johnson vezetésével) többször is megállapodott az EU-val a kiválás feltételeiről és az Egyesült Királyság és az Európai Unió közti jövőbeli kapcsolat kereteiről, de a brit parlament a 2017-es választás után kialakult összetételében többszöri próbálkozás után sem fogadta el a megállapodást. Abban ugyanakkor egyetértett a képviselők többsége, hogy az országnak megállapodás nélkül nem szabad kiválnia az EU-ból, mert félő volt, hogy ennek súlyos gazdasági következményei lennének. Ezt a patthelyzetet kívánta a miniszterelnök feloldani a választások kiírásával. A főbb politikai pártok különböző Brexit-opciókat kínáltak a választóknak.[5]

Választójog

A választáson az a személy szavazhatott, aki 18. életévét betöltötte, az Egyesült Királyságban lakott, és a Nemzetközösség vagy Írország állampolgára volt.[6]

A választáson részt vevő főbb pártok

Konzervatív Párt

A Konzervatív Párt volt a választás idején az ország kormányzó pártja, mert bár nem volt abszolút többsége a képviselőházban, 314 mandátummal ez volt a legerősebb párt. Vezetője Boris Johnson miniszterelnök volt.

A párt fő választási célkitűzése az volt, hogy abszolút többséget szerezzen, és így meglegyen a politikai ereje ahhoz, hogy a parlamenttel elfogadtassa az EU-val kötött Brexit-megállapodást, és az ország 2020. január 31-ig elhagyja az Európai Uniót. A párt következő célja az volt, hogy 2020 végéig az Egyesült Királyság szabadkereskedelmi megállapodást kössön az EU-val, majd az Egyesült Államokkal és más országokkal is. A középtávú célkitűzés az voly, hogy három év múlva az Egyesült Királyság külkereskedelmének 80 százaléka az új kereskedelmi megállapodások keretei között folyjon. A párt programja szerint meg kívánta reformálni a bevándorlási rendszert, elsőbbséget adva a hiányszakmákban dolgozóknak. Az adókat nem készültek emelni, de a költségvetési deficit megnövelése árán fejleszteni kívánták az egészségügyi és az oktatási szektort.[7]

Munkáspárt

Jeremy Corbyn egy kampányeseményen

A Munkáspárt vezetője Jeremy Corbyn volt. A párt azt ígérte, győzelme esetén a munkáspárti kormány új megállapodást köt az EU-val, majd népszavazást rendez, ahol a szavazók választhatnak a megállapodás elfogadása és az EU-ban maradás között. A Munkáspárt ezen kívül a főbb közművek és a vasút államosítását, valamint ingyenes szélessávú internet-hozzáférést ígért. A tervük az volt, hogy növelik az egészségügyi beruházásokat és eltörlik az egyetemi tandíjakat. Az ambiciózus programot adóemelésekből tervezték fedezni.[7]

Liberális Demokraták

A Liberális Demokraták vezetője Jo Swinson volt. A párt ellenezte a Brexitet, és azt ígérte, ha hatalomra kerülnek, leállítják a kilépési folyamatot. Gazdasági programjukban egy százalékpontos jövedelem- és társaságiadó-emelés mellett 130 milliárd fontos infrastruktúra-beruházást terveztek.[7]

Skót Nemzeti Párt

A Skót Nemzeti Párt vezetője Nicola Sturgeon volt. Programjuk elemei között a Brexit-ellenesség és egy második függetlenségi népszavazás megtartása szerepelt. Hangsúlyozta a klímaváltozás elleni küzdelem fontosságát, és azt, hogy több pénzt fektessenek az egészségügybe.[8]

Eredmények

A választást a Konzervatív Párt nyerte meg. A párt 365 parlamenti mandátumot nyert el, 47-tel többet, mint a megelőző, 2017-es választáson. A leadott szavazatok 43,6 százalékával a párt a mandátumok 56,2 százalékát szerezte meg, és így abszolút többségre tett szert. Az ország vezetője Boris Johnson maradt.[1]

A Munkáspárt 59 parlamenti helyet vesztett, és így bár 203 mandátummal a legerősebb ellenzéki párt maradt, pozíciója jelentősen meggyengült.[1] Jeremy Corbyn, a párt miniszterelnök-jelöltje megtartotta ugyan képviselői mandátumát, de a nagy arányú vereség nyomán bejelentette, egy rövid átmeneti időszak után lemond a pártvezetői tisztségéről.[9]

A Skót Nemzeti Párt 48 mandátumot szerzett, 13-mal növelve a parlamenti képviselőinek számát. Ezzel a második legerősebb ellenzéki párt maradt a Munkáspárt mögött. A Liberális Demokraták az eddigi 12 helyett csak 11 mandátumot szereztek, és vezetőjük, Jo Swinson nem jutott be a parlamentbe, ezért lemondott pártelnöki tisztjéről.[10] Érdekesség, hogy a Liberális Demokratákra közel háromszor annyian szavaztak, mint a Skót Nemzeti Pártra, az SNP mégis több mint négyszer annyi mandátumot szerzett, mint az LD, amely kevesebb mint 1000 szavazattal veszített hat választókerületben.[11] Az északír Demokratikus Unionista Párt, a konzervatívok korábbi koalíciós partnere az eddigi 10 helyett 8 képviselőt szerzett; legfőbb ellenfelük, a Sinn Féin 7, a walesi Plaid Cymru 4 mandátumot szerzett. További három kis párt összesen négy mandátumon osztozott.[1]

Választási térképek

Az egyes egyéni választókerületekben nyertes jelöltek pártjai (kartogram)

Az egyes egyéni választókerületekben nyertes jelöltek pártjai

Konzervatív Párt   Munkáspárt   Skót Nemzeti Párt   Liberális Demokraták   Demokratikus Unionista Párt

Sinn Féin   Plaid Cymru   Zöld Párt   Észak-Írország Szövetségi Pártja   A brit Képviselőház elnöke

Az egyes egyéni választókerületek közül hol történt változás a 2017-es eredményhez képest (a szín az új győztes pártját jelöli)

Jegyzetek

1. Results of the 2019 General Election (angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2019. december 13.)
2. Yglesias, Matthew: The constitutional change at the heart of the UK Parliament’s endless deadlock (angol nyelven). Vox, 2019. szeptember 5. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
3. When will the next UK General Election be held? (angol nyelven). The Independent, 2015. május 8. (Hozzáférés: 2019. október 30.)
4. „UK set for 12 December general election”, 2019. október 29. (Hozzáférés: 2019. október 30.) (angol nyelvű) 
5. „Where do the parties stand on Brexit?”, 2019. október 30. (Hozzáférés: 2019. október 30.) (angol nyelvű) 
6. Representation of the People Act 1983 (angol nyelven). www.legislation.gov.uk. (Hozzáférés: 2019. december 11.)
7. What Parties Are Promising in the U.K. General Election. www.bloomberg.com, 2019. november 28. (Hozzáférés: 2019. december 12.)
8. „SNP manifesto 2019: key policies, at a glance”, The Telegraph, 2019. december 9. (Hozzáférés: 2019. december 13.) (angol nyelvű) 
9. Adam Bienkov, Thomas Colson: Jeremy Corbyn announces he will resign as Labour Party leader. Business Insider. (Hozzáférés: 2019. december 13.)
10. „Lib Dem leader Jo Swinson to step down”, 2019. december 13. (Hozzáférés: 2019. december 14.) (angol nyelvű) 
11. Seven initial thoughts on the Liberal Democrat general election result (angol nyelven). Mark Pack, 2019. december 13. (Hozzáférés: 2019. december 14.)

Kapcsolódó szócikkek

A Wikimédia Commons tartalmaz 2019-es brit parlamenti választás témájú médiaállományokat.

• Brexit
• 2015-ös brit parlamenti választás
• 2017-es brit parlamenti választás