Óvár (Kolozsvár)Az Óvár Kolozsvár legrégebbi része, amely a belváros északnyugati részén helyezkedik el. Az Óvár (vetus castrum) megnevezés a 15. századtól kezdve jelent meg a dokumentumokban, miután a város új erődítését 1405-től kezdték el építeni. FekvéseA négyszög alakú, mintegy hét hektárnyi területet az első középkori várfal határolja, amelynek egyes maradványai ma is láthatóak. Délen a határt a Fő tér és Unió utca északi házai képezik 301 méter hosszan, nyugaton a Bartha Miklós utca (223 méter), északon a Malomárok (250 méter), keleten a Híd utca nyugati házai (197 méter). A Fő tér irányából a Mátyás király utcán át közelíthető meg.[1] KözigazgatásA 16. században a város öt fertályból állt; az Óvári fertályhoz tartoztak az Óvár területén található utcák, valamint a Fő tér (Nagypiac) északi házsora, a Híd utca nyugati házsora, valamint Hídelve.[2] A 19. század közepén a város tizenkét tizedből állt; az Óvári tizedhez tartoztak a Ser, Víz, Kenyér, Klastrom, Torony, Kandia, Szentlélek, Bástya és Híd utcák, az óvári Kispiac,[3] illetve a Fő tér északi házsora.[4] A 2016-ban érvényes közigazgatási beosztás szerint az Óvár a központi városnegyedben (Cartierul Centru) található.[5] Utcái és terei
TörténeteA Karolina téren illetve a ferences kolostorral szemben folytatott ásatások szerint az egykori római település (Napoca) északnyugati sarka az Óvár területén volt; a középkori várfalakat részben a római falmaradványokra építették rá.[20] A régészeti feltárások alapján az is valószínűsíthető, hogy a magyarok már a honfoglalás korában letelepedtek itt.[21] A történettudomány korábbi álláspontja szerint Kolozs vára, vagyis az ispánság központja az Óvárban volt; az 1970-es években a kolozsmonostori apátság területén végzett feltárások óta azonban Kolozs várát a kolozsmonostori sáncvárral azonosítják.[22] Benkő Elek feltételezése szerint a 11–12. század fordulóján a várispánságot Kolozsmonostorról az Óvárba költöztették,[23] de az elmélete ellen szól az, hogy az Óvár területén nem találtak 11. századi erődítésre utaló nyomokat.[24] Más vélemény szerint az Óvár átfogó feltárásának, illetve a már megtörtént feltárások közlésének hiányában az óvári várispánság létezésének kérdése nem eldönthető.[25] Az Óvár részben ma is látható falait szász hospesek építették fel a tatárjárás után, a 13. század második felében.[* 2] A négyszögletű területet határoló falak négy sarkán egy-egy bástya állt; a várfalak előtt a déli és a délkeleti oldalon vizesárok biztosította a védelmet. Az építkezésnél gyakran használtak római kori faragott köveket és téglákat.[26] Annak ellenére, hogy várvédelmi megfontolásból tilos volt a várfalhoz épületeket ragasztani, ezt a szabályt az Óvárban különösen gyakran megszegték, így a városi tanácsnak kellett intézkednie az ilyen épületek lebontásáról.[27] A falak maradványai megtalálhatók az Unió utca északi házsorának tűzfalaiban, a Malom utcában a Műszaki Egyetem alagsorában, a Bartha Miklós utcában, a George Barițiu Főgimnázium udvarán, a Híd utca 7., 23., 25. számú házak udvarán, a Torony utca 8–10. számú házak udvarán, a Ferenc-rendi templom sekrestyéje mögött, illetve a Szentlélek utca 1., 3., 21., 23. számú telkeinek végében. 1967-ben, a telefonpalota építésekor az Óvár északi falának 13 méternyi darabját ásták ki. 2001-ben Bocskai István szülőházának (Mátyás király utca 4.) pincéjében a régészeti ásatások a várfal alapozását tárták fel.[28] A négy torony közül három beépült az újabb várba, a negyedik a város tömlöce lett, ahol tizennyolc rabot tudtak elhelyezni. Utóbbit Torony néven ismerik, és ez a város legrégebbi épülete, egyben a román kori építészet egyetlen fennmaradt kolozsvári emléke, a Fő tér 25. számú házának udvarán látható.[29] Azon a helyen, ahol a ferences templom áll, épült fel a város első temploma a 11. század végén vagy a 12. század elején. A tatárjárás után, valószínűleg 1260–1290 között ugyanide épült a város plébániatemploma,[* 3] amelyet 1390 körül a Domonkos-rendiek kaptak meg. Az épületet 1442-ben átalakították, és hozzáépítették a kolostort.[30] Utóbb a kolostorban a protestánssá vált város iskolája kapott helyet, amely 1693-ban a jezsuita rend birtokába került.[31] Az Óvár lakossága a 15. század közepén még szinte kizárólag szászokból állt.[* 4] Szász volt az a Méhffi Jakab, akinek a házában Hunyadi Mátyás született,[32] és szintén szász volt az Óvárban nyomdát működtető Heltai Gáspár.[33] 1568-ban a magyar polgárok panaszt tettek a fejedelemnél, hogy „az Óvár a szászoké, s a magyart onnan kirekesztik.”[34] A 17. században az óvári háztulajdonosok többsége még mindig szász nemzetiségű volt.[35] Az óvári szászok majorjai és kertjei a Hídelvén, szőlőik pedig a Kőmálon helyezkedtek el.[36] A város virágkorában, a 16. század második felében az Óvár eredetileg gótikus házai közül több is reneszánsz díszítést kapott, így például a (ma már nem létező) úgynevezett Basta-ház, az Izabella utca 5. számú ház, illetve a Mátyás király utcai Rodner-ház.[37] Szamosközy István szerint a 16–17. század fordulóján az Óvárban többségében új házak álltak; [38] viszont még a 17. században is találhatóak voltak szerényebb gerendaházak a negyedben.[39] A Habsburg-uralom kezdetén, 1700–1715 között lebontották az óvári kaputornyot, helyére a katonaság sütödéje került.[40] Amikor 1790-ben Kolozsvár az Erdélyi Főkormányszék székhelyévé vált, és az 1798-as tűzvészt követően a városban új lendületet kaptak az építkezések, elkezdődött a várfalak bontása, részben a hely felszabadítása, részben pedig az építőanyag hasznosítása végett. Az Óvár délnyugati saroktornyát (a Kandia utcai bástyát) 1796-ban, az északnyugati bástya helyén épült Ötvösök tornyát 1858-ban bontották el.[41] A 18. században épült a kispiac északkeleti részén a ferences harmadik rendi nővérek Szent Erzsébet-klastroma; 1787-ben az épületben kórházat rendeztek be.[42] Az Óvár kikövezése 1794-ben kezdődött, de a munkálatok csak 1822-ben fejeződtek be. A közvilágítás 1827-ben készült el.[43] 1837-ben a Klastrom utcai Tauffer-házak egyikében megnyílt a Polgári Társalkodó Egylet, a Nemzeti Kaszinó elődje.[44] 1851–1876 között a Mikes-házban szülőotthon működött,[45] 1865-ben Tauffer Gyula fényképészeti műtermet nyitott a Mátyás király utcai Tauffer-házban.[46] 1870-ben a postahivatal a Biasini-szállodából az óvári Eppel-házba költözött át.[47] 1881-ben a kispiacon megszüntették a zsibvásárt, és Pákey Lajos tervei alapján parkot létesítettek.[48] A Karolina-oszlopot 1899 tavaszán költöztették át a Fő térről[49] A Torony utca végén, az 1936-ban lebontott 18. századi Bornemisza-ház helyén telefonközpont épült;[50] ezt a második világháború során 1944. október 9-én felrobbantották.[51] MűemlékeiAz Óvár teljes egészében a műemléknek nyilvánított történelmi városközpontban található, amely a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-a-A-07244 sorszámon szerepel. Ezen túlmenően, az alábbi tételek külön sorszámon is szerepelnek a jegyzékben:[52]
Egyéb nevezetes épületek
Megjegyzések
Hivatkozások
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia