Zadie Adeline Smith (született: Sadie Adeline Smith; London, 1975. október 25.) angol regényíró, esszé- és novellaíró. Debütáló regénye, a White Teeth (2000) azonnal bestseller lett, és számos díjat nyert. 2010 szeptembere óta a New York EgyetemKreatív írás Karának professzora.[13]
Életrajza
Smith Willesdenben(wd)[14], az északnyugat-londoni Brent kerületben született egy jamaicai anyától, Yvonne Bailey-től és egy angol apától, Harvey Smithtől,[15] aki 30 évvel volt idősebb feleségénél.[16] 14 évesen megváltoztatta a nevét Sadie-ről Zadie-re.[17]
Smith édesanyja Jamaicán nőtt fel, és 1969-ben Angliába emigrált.[18] Smith szülei elváltak, amikor ő tinédzser volt. Van egy féltestvér nővére, egy féltestvér fivére és két öccse (az egyik a rapper és stand-up komikus, Doc Brown(wd)[19], a másik a rapper Luc Skyz[20]). Smith gyerekkorában szerette a sztepptáncot(wd)[18], tinédzser korában pedig a zenés színházi karriert fontolgatta. Az egyetem alatt Smith jazzénekesként keresett pénzt[21] és újságíró szeretett volna lenni.[22][23] A korábbi ambíciók ellenére az irodalom vált fő érdeklődési körévé.
Iskolái
Smith a helyi állami iskolákba, a Malorees Junior Schoolba és a Hampstead Comprehensive Schoolba, majd a cambridge-i King's College-ba(wd) járt, ahol angol irodalmat tanult. A The Guardiannek adott interjújában 2000-ben Smith helyesbített egy újság állítást, miszerint egy dupla First-el[24] hagyta el Cambridge-et. "Tulajdonképpen egy harmadikat kaptam az első részeimben" – mondta.[25] Felső másodosztályú kitüntetéssel végzett.[26] Az egyetemen Smith sikertelenül vett részt a Cambridge Footlights meghallgatásán.[27]
Cambridge-ben Smith számos novellát publikált a The Mays Anthology című új hallgatói írások gyűjteményében.[28] Felkeltették egy kiadó figyelmét, aki szerződést ajánlott neki első regényére. Smith úgy döntött, hogy felveszi a kapcsolatot egy irodalmi ügynökkel, és az A. P. Watt felvette őt.[29] Smith 2001-ben visszatért az antológia vendégszerkesztésébe.[30]
Pályafutása
Smith első regényét, White Teeth 1997-ben mutatta be a kiadói világ, mielőtt elkészült volna. Részleges kézirat alapján indult a jogok árverése, amelyet Hamish Hamilton nyert meg.[31] Smith a Cambridge-i Egyetem utolsó évében fejezte be a White Teeth-t. A 2000-ben megjelent regény azonnal bestseller lett és sok elismerést kapott. Nemzetközileg is dicsérték és számos díjat nyert, köztük a James Tait Black Memorial Prize-t és a Betty Trask-díjat. A regényt 2002-ben adaptálták a televízió számára. 2000 júliusában Smith debütálása is a vita tárgya volt James Wood irodalomkritikáról szóló, „Emberi, túlságosan embertelen” című, vitatott esszéjében, ahol Wood a regényt a hisztérikus realizmus[32] kortárs műfajának részeként bírálja, ahol „az információ vált az új szereplővé" és az emberi érzés hiányzik a kortárs fikcióból.[33]
A The Guardiannek 2001 októberében megjelent cikkében Smith a kritikára azzal válaszolt, hogy egyetértett a kifejezés pontosságával, és egyetértett Wood mögöttes érvvel, miszerint "minden olyan regényt, amelynek célja a hisztéria, most könnyedén felülmúlnak".[34] Elutasította azonban, hogy debütálását olyan jelentős szerzők mellé sorolják, mint David Foster Wallace,[35]Salman Rushdie és Don DeLillo, valamint saját újításaik elutasítását a hisztérikus realizmus alapján.[34] Komolyan válaszolva Woodnak a kortárs irodalommal és kultúrával kapcsolatos aggodalmaira, Smith íróként írja le saját aggodalmait és úgy érvelt, hogy a szépirodalomnak „nem a fej és a szív megosztásának kell lennie, hanem mindkettő hasznos alkalmazásának”.
Smith rezidens íróként dolgozott a londoni ICA-n,[36] majd szerkesztőként kiadta a szexírás antológiáját, a Piece of Flesh-t, e szerep csúcspontjaként.
Második regénye, a The Autograph Man 2002-ben jelent meg és kereskedelmi sikert aratott, bár a kritikusok nem fogadták olyan jól, mint a White Teeth-t.
A The Autograph Man megjelenése után Smith a Harvard Egyetem Radcliffe Institute for Advanced Study munkatársaként az Egyesült Államokba látogatott. Elkezdett dolgozni egy még kiadatlan esszéköteten, a The Morality of the Novel (más néven: Fail Better) címmel, amelyben a 20. századi írók egy válogatását vizsgálja az erkölcsfilozófia szemüvegén keresztül. Ennek a könyvnek egyes részei feltehetően megjelennek a 2009 novemberében megjelent Changing My Mind című esszégyűjteményben.[37]
Smith harmadik regénye, az On Beauty 2005 szeptemberében jelent meg. Nagyrészt Nagy-Bostonban és környékén játszódik. Nagyobb elismerést váltott ki, mint a The Autograph Man: bekerült a Man Booker-díj a szűkített listára és 2006-ban elnyerte az Orange Prize for Fiction-t és az Anisfield-Wolf Book Award-ot.[38]
Később ugyanabban az évben Smith kiadta a Martha and Hanwell című könyvét, amely két novellát párosít két problémás karakterről, eredetileg a Grantában, illetve a The New Yorkerben. A Penguin a 70. születésnapjuk megünneplésére készített zsebsorozatának részeként kiadta a Martha és Hanwellt a szerző új bevezetőjével.[39] Az első történet, a "Martha, Martha" Smith ismerős faji és posztkoloniális identitás témáit dolgozza fel, míg a "Hanwell in Hell" egy férfiról szól, aki a felesége halálával küzd. 2008 decemberében vendégszerkesztette a BBC Radio 4 Today című műsorát.[40]
Miután szépirodalmat tanított a Columbia Egyetem Művészeti Iskolájában, Smith 2010-ben csatlakozott a New York-i Egyetemhez a szépirodalom professzoraként.[41]
2011 márciusa és októbere között a Harper's Magazine havi New Books lektora volt.[42][43][44] Emellett gyakori munkatársa a The New York Review of Booksnak.[45]
2015-ben bejelentették, hogy Smith férjével, Nick Lairddal(wd)[56] együtt egy sci-fi film forgatókönyvét írják, amelyet Claire Denis francia filmrendező fog rendezni.[57] Smith később azt mondta, hogy az ő szerepvállalását a Csillagok határán című filmben túlértékelték, és egyszerűen csak segített a film angol párbeszédének csiszolásához.[58]
Smith ötödik regénye, a Swing Time 2016 novemberében jelent meg. Ez Smith gyermekkori sztepptánc iránti szeretetéből merített ihletet.[59] Felkerült a 2017-es Man Booker-díj hosszú listájára.
Smith közreműködő Margaret Busby(wd)[60] 2019-es Afrika New Daughters című antológiájában (és édesanyja, Yvonne Bailey-Smith is).[61][62]
Első novellagyűjteménye, a Grand Union 2019. október 8-án jelent meg. 2020-ban hat esszét publikált az Intimations című gyűjteményben, amelyekből a jogdíjakat az Equal Justice Initiative-nak[63] és a New York-i COVID-19 sürgősségi segélyalapnak adományozza.[64]
Smith 2021-ben debütált első darabja, a The Wife of Willesden, amelyet azután írt, hogy megtudta, hogy londoni kerületét, Brentet választották 2018-ban a 2020-as londoni kulturális kerületnek. A Brent leghíresebb írójaként Zadie volt a természetes választás a darab szerzőjeként. Úgy döntött, hogy adaptálja Bath felesége című meséjét Geoffrey ChaucerCanterbury Tales című művében, felidézve, hogyan fordította le Chaucert kortárs angolra Oxfordban.[65] Az újramesélés a zarándoklat helyébe a kortárs Londonban játszódik egy kocsmatúra, ahol Bath felesége Alvitává válik, egy 50-es évei közepén járó jamaicai születésű brit nővé, aki megkérdőjelezi P néni hagyományos keresztény nézeteit a szexről és a házasságról. Az eredeti meséhez hasonlóan Alvita is egy nő, akinek öt férje volt és a velük kapcsolatos élményei a kellemestől a traumatikusig terjednek. A darab nagy részét azzal tölti, hogy a kocsmában beszélget az emberekkel, hasonlóan ahhoz, hogy Bath felesége prológusa hosszabb, mint maga a mese. Számára Alvita hangja gyakori, amit Brentben felnőtt korában hallott, így ennek a darabnak a megírása természetes választás volt a fesztiválra. Maga a mese a 17. századiJamaicában játszódik, ahol egy nemi erőszakban bűnös férfit állítanak a királynő elé, aki elrendeli, hogy az a büntetése, hogy elmenjen és megtalálja azt, amire a nők valóban vágynak.[66][67][68]
Smith a Cambridge-i Egyetemen találkozott Nick Lairddal(wd)[56]. 2004-ben házasodtak össze a cambridge-i King's College Chapel(wd) kápolnában. Smith az On Beauty-t "kedves uramnak" ajánlotta. Mellesleg a White Teeth-ben is használja a nevét: "És az összes jóképű férfi, az összes lovagló, mint az Ön embere, Nicky Laird, mind meghaltak."[70]
A pár 2006 novembere és 2007 között az olaszországiRómában élt, majd New York Cityben és a londoni Queen's Parkban körülbelül 10 évig élt,[71] majd 2020-ban Kilburnbe költöztek. Két gyermekük van.[72]
Smith „vallástalannak” tartja magát,[73] nem vallásban nevelkedett, bár megőrzi „kíváncsiságát” mások életében a vallás szerepére.[74] A halálról és a haldoklásról alkotott humanista és egzisztencialista nézeteket feltáró esszéjében Smith „szentimentális humanista” világnézetét írja le.[75][76]
Művei
Regények
White Teeth (2000)
Fehér fogak. Fordító Sóvágó Katalin. Budapest: Európa. 2002. ISBN 963-07-7131-4
↑Wood, Gaby: The Return of Zadie Smith. The Telegraph, 2012. augusztus 25. (Hozzáférés: 2013. július 23.)
↑ abAida Edemariam. „Profile: Learning Curve”, The Guardian, 2005. szeptember 3. (Hozzáférés: 2011. március 9.)
↑Benjamin Harvey Bailey Smith (született 1977. szeptember 21-én), más néven Doc Brown, angol színész, komikus, rapper, forgatókönyvíró, dalszerző és beszédművész.
↑A Cambridge-i Egyetemen a Triposes(wd) (alapképzési vizsgák) egy vagy több részre vannak osztva. Az első osztályú kitüntetések megszerzése két részben a „Double First” érettségivel csúcsosodik ki.
↑A Hamish Hamilton Limited egy brit könyvkiadó volt, amelyet 1931-ben alapított névadója a félig skót, félig amerikai Jamie Hamilton (James Hamish Hamilton; a hamish a gael Seumas, James az angol forma – ez volt a keresztneve is és Jamie a kicsinyítő alak). Jamie Hamiltont gyakran Hamish Hamiltonként emlegették.
↑A hisztérikus realizmus egy olyan kifejezés, amelyet 2000-ben James Wood angol kritikus talált ki, hogy leírja azt, amit ő olyan irodalmi műfajnak tekint, amelyet egyrészt a kidolgozottan abszurd próza, a cselekmény vagy a karakterábrázolás, másrészt a valós, konkrét társadalmi jelenségek gondos, részletes vizsgálata közötti erős ellentét jellemez. Recherché posztmodernnek is nevezik.
↑ abSmith, Zadie. „This is how it feels to me”, The Guardian, 2001. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 23.) (brit angol nyelvű)
↑David Foster Wallace (1962. február 21. – 2008. szeptember 12.) amerikai regények, novellák és esszék szerzője, az angol és a kreatív írás egyetemi professzora.
↑Az Institute of Contemporary Arts (ICA) egy művészeti és kulturális központ a londoni The Mall bevásárlóközpontban, közvetlenül a Trafalgar Square mellett.
↑A Harper's Magazine egy irodalommal, politikával, kultúrával, pénzügyekkel és művészetekkel foglalkozó havi folyóirat. 1850 júniusában New Yorkban indították útjára és ez a második legrégebbi folyamatosan megjelenő havi folyóirat az Egyesült Államokban (a Scientific American a legrégebbi, bár az csak 1921-ben vált havi rendszeressé).
↑A Royal Society of Literature egy tudós társaság, amelyet 1820-ban IV. György király alapított.
↑Az Ondaatje-díj a Royal Society of Literature által évente odaítélt irodalmi díj. A 10.000 GBP díjat olyan szépirodalmi, ismeretterjesztő vagy költészeti alkotásokért kapják, amelyek „egy hely szellemét” idézik, és olyan személy írta, aki a Nemzetközösség vagy az Ír Köztársaság állampolgára vagy ott lakott.
↑Az Equal Justice Initiative egy nonprofit szervezet, amelynek székhelye az alabamaiMontgomeryben található, és jogi képviseletet biztosít azoknak a foglyoknak, akiket tévesen ítéltek el bűncselekmények miatt, vagy szegények, akiknek nincs hatékony képviselete, és akiktől megtagadták a tisztességes tárgyaláshoz való jogot.
↑Smith, Zadie: Generation Why?, 2010. „“When a human being becomes a set of data on a website like Facebook, he or she is reduced. Everything shrinks. Individual character. Friendships. Language. Sensibility. In a way it's a transcendant experience: we lose our bodies, our messy feelings, our desires, our fears.””
↑Online version is titled "Lynette Yiadom-Boakye's imaginary portraits".
Ez a szócikk részben vagy egészben a Zadie Smith című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
