|
Zöld pettyesasztrild
A zöld pettyesasztrild (Mandingoa nitidula) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a díszpintyfélék (Estrildidae) családjába tartozó Mandingoa nem egyetlen faja.[1][2] RendszerezéseA fajt Gustav Hartlaub írta le 1865-ben, az Estrelda nembe Estrelda nitidula néven.[3] Alfajai
ElőfordulásaAngola, Burundi, a Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Etiópia, Gabon, Ghána, Guinea, Kamerun, Kenya, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság, Libéria, Malawi, Mozambik, Nigéria, Ruanda, Sierra Leone, Szváziföld, Tanzánia, Togo, Uganda, Zambia és Zimbabwe területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, lápok, mocsarak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4] MegjelenéseTesthossza 11 centiméter.[5] Csőre és szeme fekete. Az arc, a kantár, az áll és a torok vörös. Háta és mellrésze zöld színű, hasi része fekete alapon, fehér pöttyös. A tojó pettyezett testrészén mattabb a fekete szín. A fejen nincs piros szín. ÉletmódjaSzereti a sűrű magas füvet, erdőszéleket és a víz közelségét. Magvakkal táplálkozik. Melyet főként a talajról gyűjtöget. Költési időben apró rovarokat is fogyaszt SzaporodásaFészke terjedelmes, mindenféle fészkelési anyagból. Belülről tollal és mohával béleli ki. A tojó 4–6 tojást rak, amelyekből 12–13 múlva kelnek ki a fiókák. A fiatal madarak három hét múlva válnak röpképessé. Utána még éjszakára visszajárnak a fészekbe. A madár tartásaElőször a '30-as évek közepén jutott el Európába. A második világháború után 1989-ben jelent meg újra nyugati madárpiacokon, majd hazánkban is. A M. n. virginiae alfajt valószínűleg még sohasem importálták Európába, de a törzsalak is igen ritka. A beszoktatás alatt lévő madarak 24 °C feletti hőmérsékletet igényelnek. Tenyésztéshez állandó 20 °C feletti hőmérsékletre és 65%-os relatív páratartalomra van szüksége. Feltétlenül volierben tartsuk! Békés természetű faj, bátran tarthatjuk társas röpdében. Kedveli a sűrűn benövényesített részeket ahová szívesen visszahúzódik. Szereti a talajon keresgélni táplálékát. Fürdési igénye számottevő! Tápláléka egzóta keverék amihez fűmagvakat is keverjünk. Szívesen fogyasztja a pitypangot, a tyúkhúrt és a csomós ebír félérett magját. Fiókaneveléskor légynyüvet, apró lisztkukacot, rovaros eleséget is adjunk. A sikeres költéshez elengedhetetlen a szabad partnerválasztás. A párokat nyugalmi idő alatt is együtt kell tartani. (Varga 2007) Természetvédelmi helyzeteAz elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Jegyzetek
Források
További információk |
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
