1. feleségétől: 1. Dávid herceg (1767–1819) 2. János herceg (1768/1769–1839) 3. Barbara hercegnő (1769/1770–1801) 4. Zsófia hercegnő (1770/1771–1838/1840) 5. Luarszab herceg (1771–fiatalon) 6. Nino hercegnő (1772–1847) 7. Salome hercegnő (megh. fiatalon) 8. Bagrat herceg (1776–1841) 9. Ripszime hercegnő (1777–1847) 10. Salamon herceg (1780–fiatalon) 11. Gaiana hercegnő (1780/1781–1820) 12. Tejmuráz herceg (1782–1846) 2. feleségétől 13. Mihály herceg (1783/1785–1862) 14. Gábor (Dzsebrail) herceg (1788–1812) 15. Tamar hercegnő (1788/1789–1850/1851) 16. Anna hercegnő (1789/1790–1796/1798) 17. Éliás (Illés) herceg (1790/1791–1854) 18. József herceg (megh. fiatalon) 19. Szpiridon herceg (megh. fiatalon) 20. Okropir herceg (1795–1857) 21. Simon herceg (1796–fiatalon) 22. Herkules herceg (1797/1799–1859) 23. Anna hercegnő (1800–1850)
Apját, II. Herkulest követte a trónon. XII. Györgyöt kevésbé érdekelték az államügyek, inkább az élvezetek, ezért el is hízott és szívgyengeségben halt meg, mint az apja. Mélyen vallásos volt. Szent Györgyöt ábrázoló ikonok gyűjtésével és restaurálásával foglalkozott. Apjának harmadik felesége, Dadiani Dária (Daredzsán) királyné (1738–1807) a saját fiainak szerette volna a trónt biztosítani mostohafia halála esetére, de XII. György elsőszülött fiát, Dávidot jelölte a trónra, melyet elfogadtatott az 1783-as Georgijevszki Szerződés értelmében a Grúzia felett főhatalmat gyakorló Oroszország uralkodójával, I. Pál orosz cárral. Halála után fia, XII. Dávid csak rövid ideig uralkodhatott, hiszen az oroszok nem erősítették meg királyi hatalmát, ezért nem a fiát, hanem XII. Györgyöt tekintik Grúzia utolsó uralkodójának.
XII. György özvegye, Cicisvili Mária (Mariami) királyné (1768–1850) azzal a tettével írta be magát a világtörténelembe, hogy mikor az orosz cár küldötte, Lazarev örmény származású tábornok, aki azért érkezett, hogy a grúz királyi család tagjait Oroszországba szállítsa, bejelentette az orosz cár parancsát a királynénak, a körülötte levő gyermekeit védelmezve személyesen szúrta le a tábornokot, aki belehalt a sérüléseibe.[3] A deportálást így sem kerülhette el, de az orosz uralkodó nem vonta felelősségre e tettéért a grúzok szemében hős és hazafias királynét.
A grúz királyi ház tagjait Oroszországban telepítették le, orosz címeket kaptak, és II. Herkules és XII. György leszármazottai a Gruzinszkij herceg címet kapták, és lefokozták őket egyszerű orosz birodalmi hercegekké, megfosztva őket királyi rangjuktől, és ezután még az uralkodóházak leszármazását nyomon követő, Gothai almanachból is kihagyták őket.
Gyermekei
1. feleségétől, Andronikasvili Katalin (Ketevani) hercegnőtől (1745–1782), I. Papuna Andronikasvili herceg lányától, 12 gyermek:
Dávid herceg (1767–1819), XII. Dávid néven örökös grúz király orosz hűbérúri megerősítés nélkül (1800/1801–1801), felesége Ilona királyné (1770–1836), Simon Abamelik herceg lánya, gyermekei nem születtek
János herceg (1768/69–1839), 1819-től a grúz királyi ház feje, felesége Katalin (Ketevani) hercegnő (1773–1832), Zurab Cereteli herceg lánya, 1 fiú:
Grigol herceg (1789–1830) trónkövetelő, 1812-ben Grúzia királyává kiáltják ki, felesége Barbara hercegnő (1810–1876), Fjodor Buhrinszkij államtanácsos lánya, 3 gyermek
Barbara hercegnő (1769/70–1801), férje Simon-Zoszime Andronikasvili herceg
Zsófia hercegnő (1770/71–1838/40), férje Luarszab Tarkan-Muravi herceg
Anna hercegnő (1800–1850), 1. férje Evasztafi (Eustache) Abasidze, 2. férje Dávid Cereteli herceg, 1 gyermek
Jegyzetek
↑WikiTree (angol és német nyelven). (Hozzáférés: 2019. július 11.)
↑Az első időpont mindig a Julianus naptár szerinti dátum, ahogy a grúzok is számolták az időt 1917-ig, míg a második időpont a Gergely-naptár szerinti dátum, ahogy az akkori Európa nagy részén mérték az időt.
.svg){kind=small}
