Wilhelm Georg Berger
Wilhelm Georg Berger (Kőhalom, 1929. december 4. – Bukarest, 1993. március 8.) erdélyi szász zeneszerző, hegedűművész, karmester, muzikológus, a Román Akadémia levelező tagja. PályafutásaA bukaresti konzervatóriumban tanult 1948–1952 között, olyan tanároknál mint Alexandru Rădulescu (brácsa), Zeno Vancea (zenetörténet), Ioan Șerfezi (elmélet és szolfézs), Cecilia Nitzulescu-Lupu és Anton Adrian Sarvaș (hegedű). 1948-1958 között a bukaresti „George Enescu Filharmóniánál volt hegedűs, 1953–1958 a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetsége vonósnégyesében is. 1968-1989 között a Romániai Zeneszerzők és Muzikológusok Szövetsége titkári tisztségét töltötte be. 1991-ben a Román kamdémia levelező tagja lett, és ugyanettől az évtől óraadó tanárként is tevékenykedett a bukaresti zeneakadémián. Cikkei és tanulmányai a Muzica, Studii de muzicologie, Studii și cercetări de istoria artei, Contemporanul, Secolul XX és România literară hasábjain jelentek meg. Vezényelte a jászvásári, brassói, marosvásárhelyi és aradi szimfonikus zenekarokat. Életművét többek között 24 szimfónia, 21 vonósnégyes, oratóriumok, versenyművek, szonáták, orgonaművek, misék alkotják. 6. vonósnégyese első díjat nyert Liège-ben, egyik hegedűszonátáját pedig 1964-ben III. Rainier monacói herceg-díjjal ismerték el, egy hegedűversenye 1966-ban első díjat nyert Brüsszelben. Elméleti munkássága során írt egy könyvsorozatot a szonáták esztétikájáról, egy könyvsorozatot a vonósnégyesekről, egy hangversenykalauzt és több könyvet a zeneszerzés elméletét illetően. Zeneművei
Zenetudományi munkái
Díjai és kitüntetései
Hivatkozások
Fordítás
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia