ellenzem - Technikailag elfogadható lenne, de sem témájában, sem kivitelezésében nem kivételes, csak egy jól fényképezett, átlagos kép. Kompozíciója statikusan beállított, sablonos. A háttér picit zavaró. A szemüvegen tükröződő hölgy lenne a kép (rejtett) poénja? Szerintem ez is inkább zavaró, mert csak nagyításban látszik, normál nézetben nem. misibacsi*üzenet2008. december 15., 20:07 (CET)[válasz]
megjegyzés – sok kép készült, szerintem Török Ferire ez a legjellemzőbb. A szemüvegben tükröződő hölgyet pedig kiszedhetem, szerintem is zavaró. Mit értesz az alatt, hogy témájában nem kivételes? – BáthoryPétervita2008. december 15., 23:25 (CET)[válasz]
megjegyzés:Nem értek egyet misibácsival. Szerintem meg ez éppen egy természetes körülmények között (egy riport közben) készült kép, ahol senki nem mondta az alanynak, hogy milyen testtartást vegyen fel, hanem magától így érezte jól magát; amolyan laza, nem feszélyezett (ezt persze egyszerűen meg is lehetne kérdezni a fotóstól :) ). A kompozíciója nekem tetszik, témája egy ember, aki éppen figyel/gondolkodik. A szemüvegben tükröződő riporter meg olyan plusz, amit kár lenne kiszerkeszteni belőle. Samatüzenetrögzítő2008. december 16., 00:46 (CET)[válasz]
megjegyzés – Ne viccelj már. Hogy egy filmrendező ne lenne tisztában vele, hogy őt most éppen fényképezik, szemből? Felvette azt a pozícióját, ami szerinte előnyös - a fotósnak nem szabad azonosulnia az alany eme törekvésével, hanem meg kell várnia, amíg a kép alanya megfeledkezik a fényképezésről, és tényleg természetesen viselkedik (nem csak úgy tesz). Ezen a képen pl. nem látszik, hogy riportról lenne szó, ezért mondtam azt, hogy statikus, beállított kép benyomását kelti. Nem mondom azt, hogy a portréfényképezés tudománya a kisujjamban volna, de kapásból tudok adni jó tippeket. A fotós többféleképpen eljárhatott volna ebben a helyzetben: ha ismeri a kép alanyát, megvárhatta volna, míg a riport befejeződik, beszélgethetett volna az alannyal, megkérhette volna, hogy kis időre vegye le a napszemüvegét (ami mögé ezen a képen elbújik), majd beszélgetés közben kezdődhetett volna a fényképezés... Ha nem ismerjük ilyen jól az alanyt, vagy a fényképezésre nem lett volna plusz idő, akkor a riportkészítés közbeni önfeledt pillanatokra kellett volna odafigyelni: amikor gondolkozik a válaszon, a kezével valamilyen mozdulatot tesz, megvakarja a fejét, elővesz valamit a zsebéből, mosolyog... misibacsi*üzenet2008. december 16., 12:15 (CET)[válasz]
támogatom, remek kép, illusztrációnak feltétlen hasznos, ritka a személyekről készült saját fotó, pláne ha az még jó minőségű is; a téma éles, jól elkülönül a háttértől. Másrészt nem valószínű, hogy olyan sokszor fordul elő, hogy szembejön velem Török Ferenc, mondjuk a Csanád vezér téren... – Burrowsvita2009. január 7., 22:24 (CET)[válasz]
támogatom Csak mint laikus képnézegető tudok hozzászólni. Nekem azt is érdekes megtudnom, hogy valaki szeret elbújni a szemüvege mögé, hogy szereti a gondolkodó pózt. Ha ilyesvalakiről levétetném a szemüveget, az lenne a hamisítás, az lenne a mesterséges beállítás. Karmelaüzenőlap2009. január 21., 16:30 (CET)[válasz]
.gif){kind=small}
){kind=link}
![[1]](https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:TorokFerenc.jpg){kind=link}
){kind=link}
