Weszprémi István
Weszprémi István (Veszprém, 1723. augusztus 13. – Debrecen, 1799. március 13.) orvos, a hazai orvostörténet-írás úttörője. ÉleteA debreceni református kollégium elvégzése után Zürich, Utrecht és London volt peregrinus tanulmányainak helyszíne. Utrecht egyetemén szerzett orvosdoktori oklevelet 1756-ban. Hazatérte után Debrecen városi orvosa lett, s haláláig az is maradt. Még Londonban adta ki 1755-ben a pestis elleni aktív védekezésről szóló művét, amely az immunológia figyelemre méltó emléke. Debreceni orvosi tevékenysége idején Hatvani István, a „magyar Faust” és Csapó József volt az orvostársa. Weszprémi abban az időben (1760-ban) írta meg a Kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatást, Hatvani pedig a valószínűségszámítás és a matematikai statisztika eszközeivel megbízható következtetéseket vont le a hazai csecsemőhalandóságról, és tanácsokat adott az itthoni szomorú helyzet javítására. Weszprémi második magyar nyelvű műve, a Bábamesterségre tanító könyv (1766) lényegében Heinrich Johann Nepomuk von Crantz bécsi szülész munkájának szabad magyar átültetése. Legfontosabb műve, a Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographie (Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza) négy kötetben jelent meg 1774 és 1787 között. Orvostörténet-írásunk e korai remekének megalkotásához magánkönyvtára és széles körű levelezése szolgált alapul. Egybegyűjtötte a Magyarországon és Erdélyben valaha is tevékenykedő orvosok életrajzi adatait. (A Succincta új kiadása és magyar fordítása 1960 és 1970 között jelent meg négy kötetben.) Pozsonyban nyomtatták ki 1795-ben Magyarországi öt különös elmélkedések című művét. 1798-ban Bécsben adták ki történetünk első magyar nyelvű summázatát, a Pannoniae luctus című művét. Emlékére a Magyar Orvostörténelmi Társaság Weszprémi István Emlékérmet alapított, ez a társulat legrangosabb kitüntetése. Művei
Irodalom
Külső hivatkozások
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia