hu Wass Ott%C3%ADlia

	Wass Ottília
	Élete
Született	1829. január 14.; Kolozsvár
Elhunyt	1917. március 5. (88 évesen); Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
	Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	vers
	A Wikimédia Commons tartalmaz Wass Ottília témájú médiaállományokat.

Gróf cegei és szentegyedi Wass Ottília (Kolozsvár, 1829. január 14. – Kolozsvár, 1917. március 5.) költő, művészetpártoló.

Származása

Apja a cegei Wass családból^[1] származott, anyja gróf Gyulai Franciska.

Élete

Édesapja Wass György, 1836. november 17-én, 44 éves korában meghalt, így édesanyja korán özvegyen maradt két gyermekével, Ottíliával és Zsuzsannával (Minka). A családot az anya öccse, Gyulai Lajos támogatta, aki halála után két nővérére és Franciska lányaira hagyta vagyonát.

A Wass család barátja volt Kemény Zsigmond, aki Ottília számára a nagy szerelmet jelentette. Ez a szerelem soha nem teljesedett be, mivel anyja nem támogatta kapcsolatukat. A második szerelem Rosty Pál személyében talált rá Ottíliára, de ez sem volt életre szóló kapcsolat. Soha nem ment férjhez, 1858-tól együtt lakott férjétől elvált nővérével.

Sokat utazott, Európa csaknem minden nyugati országában járt, sőt Görögországba és Törökországba is ellátogatott. A család vagyonának köszönhetően utazásai során több műtárgyra is szert tett, így a családi ház valóságos múzeummá vált. A magyar nyelv mellett több nyugati nyelven is beszélt, így németül, franciául, angolul, olaszul.

Munkássága

Költeményei napilapokban, nyomtatványokban, sőt német nyelvű változatban is megjelentek. Témájuk a család és a szerelem. Versei mellett, nyelvtudásának köszönhetően, fordított is. Ismert fordítása Liszt Ferenc Chopin című munkája.

Munkái

A hullám
A költészethez
A pacali hegy magasán
A pacali sírkertben (1865)
Azt mondják mind
Esdeklés
Föl! (1860)
Megnyugvás
Mi lelkesítsen engem dalra
Mindhiába
Századunk dicső költőjéhez
Töredék

Mecénási szerepe

A Wass-ház a kor valóságos irodalmi centruma volt. Édesanyjának köszönhetően, aki Trestián népiskolát alapított, Ottília mecénási szerepe már gyerekkorában megkezdődött. Anyjával és nővérével együtt tanította a gyerekeket, ellátta az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején házukba szállásolt menekülteket. A család vagyonát jótékony célokra hagyta: műtárgyai az Erdélyi Múzeum-Egyesület birtokába kerültek, könyvtárát a református Kún-kollégiumra hagyta, és szinte minden rokonára emléktárgyakat hagyott. Halála után vagyonának fele szintén az általa támogatott Erdélyi Múzeum Egyesületre szállt.

Jegyzetek

↑ W. Kovács András: A cegei Wass család története (16–20. század)

Források

Deák Farkas: A gróf Wass-család czegei levéltáráról és a gyekei Wesselényi síremlékről, Századok, 8(1874), 301–311. o.
De Gerando Antonina: A munka történetének rövid vázlata , Budapest, Légrády Testvérek, 1880
Dr. Kántor Lajos: Czegei gróf Wass Ottilia az erdélyi Múzeum-Egyesület nagy jótevője, Erdélyi Múzeum, 43(1938), 85–106. o.
Entz Géza: A cegei Wass-kastély , Ellenzék, 1942. nov. 28., 63. köt., 270. sz.
Faylné-Hentaller Mariska: A magyar írónőkről , Budapest, 1889
Köblös Zoltán: Czegei Vass György és Vass László naplóinak családtörténeti adatai 1659–1738 , Geneológiai Füzetek, 6(1908), 155–157. o., 177–186. o.
Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: XII. kötet [Vachott - Zichy]. Pest: Ráth Mór. 1865. 83., 84. o.
Réthy Lajos: Négy írónő egy családban , Vasárnapi Újság, 45(1877), 710–711. o.
W. Kovács András: A cegei Wass család története (16–20. század) , Erdélyi Múzeum, 66(2004), 1–56. o.

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Wass-ház

[1] W. Kovács András: A cegei Wass család története (16–20. század)

[1]

Wass Ottília