|
Vonzat
A vonzat kötött bővítmény, amelyet egyes szavak mondattanilag és jelentéstanilag megkívánnak, és amely meghatározott alakú. Egy szó jelentése olykor nem is határozható meg a szövegbeli, konkrét vonzatának ismerete nélkül (l. a mellékelt táblázatot). A vonzatszerkezet tagjaiA vonzatszerkezet alaptagja a régens (ami vonz valamit), bővítménye pedig a rektum (amit a régens vonz).[1] A régens már a szótárban megadható jelentésében is megkívánja maga mellé a vonzatot,[2] valamint a két tag között szemantikai (jelentésbeli) kapcsolat is van, azaz egy lexikai egységet alkotnak.[3] Vonzata lehet igének (pl. nekimegy vminek), melléknévnek (pl. gazdag vmiben), lexikalizált melléknévi igenévnek (pl. való vmi vmire, való vkinek vmi, való vki vhonnan),[3] esetleg számnévnek (pl. első a hetedikesek közül).[2] Más nyelvekben az elöljárók vonzatairól is lehet beszélni, pl. az angolban minden elöljáró tárgyesetet vonz (pl. to me), a német an pedig tárgyesetet vagy részes esetet is vonzhat. Ennek mintájára úgy is mondhatjuk, hogy a magyar túl névutó superessivus esetet vonz (pl. túl a folyón). A vonzat maga a magyarban lehet szófajilag nézve ragos vagy névutós névszó, mondattanilag pedig határozó (vágyik valamire, ill. sóvárog valami után), melyeket állandó határozónak vagy vonzathatározónak is hívnak, míg a határozók többi előfordulását szabad határozónak nevezik.[4] A vonzat emellett tárgy is lehet (kíván valamit), valamint szigorúan véve az alanyt is annak tekintjük, ez azonban a predikatív szerkezetben jelentkezik.[5] A vonzat ‑ra/‑re ragos utalószóval kapcsolt alárendelt tagmondatot rövidítve főnévi igenévként is jelentkezhet, pl. nincs ideje olvasni (vö. nincs ideje arra, hogy olvasson).[3] A vonzatok legtöbbször az alaptag továbbképzésével is megőrződnek: bízik valakiben > bizalom vkiben, a barátaikban bízó emberek.[2][3] Vonzat és szabad bővítményA vonzat elkülönítendő a szabad bővítménytől, amelynek elhagyása nem okoz mondattani hiányt, pl. a gyerekek [a folyosón] [a szünetben] [izgatottan] stb. beszélgetnek. A szabad bővítmény fókuszba hozható, pl. Az öregek a kapu mellett beszélgettek mondatból kiemelhetjük a határozót a fókuszba: A kapu mellett történt, hogy az öregek beszélgettek. A vonzattal azonban nem végezhető el ugyanez: abból a mondatból, hogy Az öregek a kapu mellett álltak, nem emelhető ki a fenti módon a határozó: „A kapu mellett történt, hogy az öregek álltak.” A vonzat ugyanis nem egyszerűen a cselekvés körülményét nevezi meg, hanem annak szerves részét képezi.[6] A vonzatszerkezet alaptagjára rákérdezni sem lehet a vonzata nélkül, pl. a Gizi az asztalra feküdt mondatra nem lehetséges úgy rákérdezni: Mit csinált Gizi az asztalra? (A vonzatszerkezet egészére már rákérdezhetünk: Mit csinált Gizi? – Az asztalra feküdt.) A szabad bővítményt tartalmazó mondat igéjére ezzel szemben önállóan is rákérdezhetünk, például a Gizi az asztalon feküdt mondatra úgy, hogy Mit csinált Gizi az asztalon? A hol? kérdésre felelő helyjelölők gyakran inkább „valódi”, szabad határozók, amelyek a mondat egészéhez tartoznak, míg a hová? típusúak inkább vonzatok, így az igéhez kapcsolódnak.[7] Kötelező és fakultatív vonzatA vonzatnak két fajtáját különböztetik meg, a kötelező és a fakultatív (lehetséges) vonzatot. Közös jellemzőjük, hogy értelmileg mindkettő elválaszthatatlanul kapcsolódik az alaptaghoz, és alakjuk is meghatározott. A kötelező vonzat azonban nem hagyható el (pl. foglalkozik vmivel, képes vmire, jártas vmiben), mert nélküle a mondat agrammatikussá válik, a fakultatív vonzat viszont elhagyható (pl. olvas [vmit], gondolkodik [vmin], szerelmes [vkibe]).[2] A fakultatív vonzatok úgy különíthetők el a szabad bővítményektől (pl. a szobában olvas, gyorsan olvas), hogy az utóbbiaknak többféle alakja (ragja, névutója) is lehet, különféle határozókra utalhatnak (időre, helyre, módra stb.), és jelentésben sem tartoznak úgy a szerkezetbe, mint a vonzat (pl. a figyelem fogalma nem képzelhető el anélkül, hogy ne irányulna valamire, míg a helye, ideje, intenzitása szabadon megválasztható). – A szabatosabb meghatározást l. az előző szakaszban. A bővítmények egy másik felosztásaA fenti felosztással rokonítható az a szemlélet, amely a vonzatszerű mondatfunkciós részeket három csoportra osztja:[8][9]
A vonzatok száma és alakjaEgy szó gyakran több vonzatot is megkíván: pl. A főnök elküldetett egy levelet a titkárnőjével a minisztériumba mondatban összesen négy vonzat szerepel (az alanyt is beleértve) – ez a magyarban a maximum. A vonzat nélküli igék a személytelen igék, pl. havazik. Azt a tulajdonságot, hogy egy szó hány és milyen vonzatot kíván meg, a valenciaelmélet írja le.[2] A valenciát jelentősen befolyásolja az igenem (pl. visszaható, műveltető formák). Bizonyos szavak többféle vonzattal is állhatnak azonos, rokon vagy akár eltérő jelentésben: kész a házasságra, kész házasodni (azonos jelentés), megtanít vmit vkinek vagy vkit vmire (rokon jelentés, elméleti és gyakorlati tudásra utalva), segít vkinek, vkit, vkin (a két fél közti viszonytól, a rászorulás módjától függően), figyel vkit, ill. vkire (a mozdulatait, ill. a szavait).[2][3] Egyes szavaknál csak az a feltétel, hogy az adott jelentésben nem állhatnak önmagukban, pl. a van, él, született ige: Juli 1990-ben/Ráckevén/augusztusban született, szemben a születés tényét hangsúlyozó, vonzat nélküli formával: Kislány született.[2] Sokszor a többjelentésű szavak adott mondatbeli jelentése is a jelentéssel összefüggő vonzatukból (vagy annak hiányából) állapítható meg: odavan valamiért (rajong), de odavan valami miatt (kétségbeesett), nekivág vminek (belekezd), de nekivág vmit vkinek (erővel odadob). Másfelől gyakran szinonim értelmű szavak is különféle vonzatot igényelnek maguk mellé: remél vmit, de bízik vmiben. A vonzatok alakja az egyes nyelvekben jelentősen eltérhet, így a szavakat vonzatukkal együtt kell megtanulni (pl. magyarul találkozik vkivel, ‑val/‑vel ragos határozó, angolul viszont meet someone, tárgy). A vonzat szerepe az eset meghatározásábanAz újabb felfogású magyar leíró nyelvtanok az eset meghatározásában is a vonzatra támaszkodnak, és így definiálják az esetragot:
Ennek alapján nem tekintjük például esetragnak (csak határozói képzőnek) az ‑ul/‑ül toldalékot a rosszul bánik vmivel/vkivel szerkezetben, hiszen ugyanezt a helyet ‑an/‑en ragos alak is kitöltheti: ügyesen bánik vmivel.[10] Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
